Sosem hittem a túlsúlyos emberek joviális boldogságában. Emlékszem, gyermekkoromban mennyit alázták, gúnyolták testesebb osztálytársaimat, akiknek később sem lett könnyebb az életük. Aztán a korral előre haladva súlytöbbletük miatt számos jól ismert betegséggel szembesültek. A piknikus alkatú emberek szelídségét, jókedvét inkább védekezésnek, nem pedig az élettel való elégedettség fokmérőjének tartottam.
Kövérkedély
Eddigi meggyőződésemet némileg megrendítette az Archives of Internal Medicine nevű amerikai szaklapban közölt harvardi felmérés. A vizsgálatban 16 éven át követték nyomon 46 ezer résztvevő életét. A megfigyelt időszakban összesen 131-en vetettek önkezükkel véget az életüknek. Kiderült, hogy azok, akiknek a testtömegindexe 30 felett volt, azaz túlsúlyosak, négyszer ritkábban követtek el öngyilkosságot, mint soványabb sorstársaik.
Ennek pontos pszichológiai magyarázatával még adósok a szakemberek, de nem is egyszerű ezt megfejteni, hisz rengeteg oka lehet. A veszélyes hangulatingadozások szervi, (kór)élettani hátteréről az utóbbi években egyre többet cikkeznek. Fontos megállapítás, hogy a kutatók szerint a testesebbek vérében felszaporodó ún. szabad inzulinnak kifejezetten kedélyjavító hatása is van (lehet).
Mindez nem változtat azon, hogy az elhízás korunk egyik legsúlyosabb egészségügyi kihívása és az egyén életét keserítő, nehezítő probléma. Ezek a kutatások inkább azt bizonyítják, mennyi mindent nem tudunk még test és lélek összefüggéseiről.
