Napi megbeszéléseikre besétálhatott a mezítlábas fesztivállátogató is, aki, ha a gyártásba nem is folyt bele, megnézhette magának, hogyan jön létre mindaz, amit ő a karosszékekből szemlél.

Az itt elkészült munkák egy része egészen zseniális, és hozza a versenyművek színvonalát is. De nem csak azért érdemes rájuk figyelni, hogy felismerjük az eljövendő trendeket, hanem mert a tanulás folyamatát követhetjük rajtuk.

Jellemző fesztiválbetegség az is, hogy a bemutatott darabok és azok értékelése nem elérhető a rendezvény keretein kívül. Ritka az olyan archívum vagy filmtéka, ahol országos forgalmazásba nem jutó filmeket, és főleg az itt vetített dokumentum-, animációs- és kisjátékfilmeket utol lehetne érni. A tanulók munkadarabjait pedig a legritkább esetekben publikálják.

Ennek korrigálására a Passport Controll múlt héten elkészült tíz filmjéből itt közlünk hármat.

Lépések

Sakklépések és tánclépések. A "Lépések" egy táncfilm, amely két valóságsíkot állít párhuzamba: egy sakkjátszmát, fekete-fehér kockákon, és a játékosok egymást kergető táncát, fekete-fehér kockacsempéken. A vetélkedés tétje egy konzervdoboz, aminek a tartalmát nem ismerjük meg, és végül szó szerint kútba esik - a nagy kapkodás közepette belezuhan egy vizesaknába. A lényeg a vetélkedés maga.

Az alkotók már visszatérő Passport Controllosok, és ezzel a filmmel megnyerték a szakmai zsűri és a közönség díját is. A hangon volna még javítanivaló, mert minden sakklépés ugyanúgy döng. De ezzel együtt is látszik, hogy érzik már a technikát és a ritmust is. A filmjük gyönyörű ütemű, képileg is nagyon jól komponált mű, kiváló színészekkel.


Balogh János, Csóka Miklós, Németh Gergő, Takács Dániel: Lépések

Végállomás

Egy elcsúszott, részeg este, egy lekésett utolsó busz és az oktalan düh. Nincs mit hozzátenni ehhez a filmhez - teljes, egész, tökéletes.

A tíz napos alkotómunka végén a Passport Controll csoport összeült és együtt értékelték ki a filmeket. Itt mindenki azt tette szóvá, hogy Csicskár Dávid, a Végállomás rendezője teljesen kezdő, és mégis ő az, aki a tíz nap alatt a legtöbbet tanult a saját hibáiból és a tanácsokból.

Igazából teljesen mindegy, hogy csak most tanulta a vágóprogram használatát. Az eredmény kifogástalan. A színészek is kiválóak, nagyon jó témát és helyszínt talált, és szerencsére nem húzott rá semmilyen tanulságot vagy csattanót.

Csicskár Dávid készen van. Már csak dolgoznia kell, semmi egyebet.


Csicskár Dávid: Végállomás

Rejtekút

Ez az állatorvosi ló.

A Rejtekút című film szinopszisa ígéretes volt: kegyetlen, Csáth Gézához illő mikrovilág, tarrantinói egybeesések és Lars von Trier nyers erőszaka. A szöveg önmagában is értékes, és a belőle készült forgatókönyv is  kiváló.

De a filmet a gyakorlat hiányától semmi nem menthette meg.

A szerzők életükben először forgattak. A rendező megrögzötten ragaszkodott - milliméterről milliméterre - az eredeti elképzeléséhez, és a rutin hiányából és a forgatás kiszámíthatatlanságából kifolyólag belefulladt a saját filmjébe. Már az első vágási napon görcsös volt és dühödt. A produkciós kényszer - hogy van egy nagyon konkrét határidő, amikorra elő kell állítania valamit, elő kell állnia valamivel - megtörte, és nem maradt ideje és energiája arra, hogy kitanulja magát a vágást.

A végeredmény: öt percnyi mozgókép szörnyen vágott hanggal, rossz ritmusú, kifejtetlen ötletekkel, egy röfögő nemierőszak-tevővel, aki komolytalanná teszi a tragédiát. Máshonnan nézve pedig: egy kisfilm több nagyon jó színésszel, és az eltolt struktúrán is átszüremkedő kiváló ötlettel.



Vizkeleti Dániel, Bodnár János Kristóf: Rejtekút

A műhelymunka nagy kérdése: min kell változtatni, hogy elkerüljék az ilyen összeomlás (-közeli) helyzeteket?

Lehet, hogy nem kell ezeket elkerülni, hanem az első pár kudarcélmény a szakma természetes szelekcióját látja el. Az is lehet, hogy a produkciós kényszeren kell lazítani, és olyan részfeladatokat adni a résztvevőknek, amit nem lehet ilyen látványosan bemutatni, de könnyebb bevezetőt jelentenek a munka nehezébe. Időt hagyni például arra, hogy a friss alkotók csak kívülről nézzék azokat, akik már dolgoznak.

És a legfontosabb, hogy ezek a filmek ne maradjanak ennyiben, hanem dolgozzanak még rajtuk, akár forgassák újra.

És ha meggondoljuk, tíz filmből kettő kiváló, kettő-három pedig, amiket itt nem említünk, nem épp zseniális, de jól végigvitt, technikailag is ügyesen kivitelezett ötlet. Az elkészült anyagok fele tehát jó: ez a Passport Controll csoport számára totális siker.