A Pilisi Parkerdő Részvénytársaság 60 ezer hektáros területéről évente 7-8 ezer köbméter szemetet kell elszállítani. Nem az eldobált papír zsebkendő vagy a sörös doboz okozza a gondot, azokat egyszerű összeszedni. Az erdőbe hordott építési törmelék vagy a kidobált hűtőszekrény, autóroncs eltakarítása sokkal nehezebb feladat. De azt is meg kell oldani.

- Mindig elmondjuk, ezt is az adófizetők állják, annyival több a kiadásunk - felelte megkeresésünkre Zambó Péter vezérigazgató, amikor a fővárost övező kultúrerdők helyzetéről faggattuk. - De ez keveset ér. A céltalan pusztítás, a vandalizmus elérte az erdőt. Amikor azt látjuk, hogy az erdei esőbeállót - melynek megmozdításához legalább hat ember kell - csak azért vonszolják ötven méterrel odább, hogy lelökjék a szakadékba, tanácstalanok vagyunk.

A Visegrádi-hegységet, a Gerecse vagy a Cserhát nyúlványait és a Budai-hegységet magába foglaló parkerdő nem elsősorban gazdasági, sokkal inkább közjóléti, szociális funkciót lát el. A szép tavaszi napokon egymás sarkát tapossák a piknikezők a Normafánál, a klasszikus pilisi kirándulóhelyeken, Dobogókőn vagy a Vöröskő-sziklánál (ahol jó évtizede még menedékház állt, mára szétverték). A kirándulók többsége ma is pihenni jár az erdőbe, hangsúlyozza Zambó Péter. De arra, hogy a padot eltüzeljék (mert így könnyebb szalonnát sütni, mint rőzsével), korábban nem volt példa.

- Mindig volt az erdőben illegális szemét - vélekedik a vezérigazgató -, de a szemetelőket felelősségre lehetett vonni. Most ott tartunk, hogy nemrég levideóztunk egy delikvenst, amint letúrja a platóról a sittet. Nem lett belőle ügy, mert azt állította, épp fölrakta az autójára a szemetet. Azzal se tudunk mit kezdeni, ha megtaláljuk valakinek a leveleit és a kidobált számláit. Nem ő volt, épp csak megbízott valakit, hogy vigye el tőle a szemetet. Hozzáteszem, ha valaki méregdrága konténert rendel a háza elé, nem biztos, hogy a sitt végül a szeméttelepre kerül. Az esetek többségében az történik, hogy megtesszük a följelentést, de a hatóságok nem jutnak el a vádemelésig. Rendszerint fellebbezhető szabálysértési határozat a vége. Még nem láttam olyat, hogy illegális szemétlerakásért valakit elítéltek volna a működési területünkön.

Térségenként változó a falopás mértéke. A Belső-Pilisben és a főváros környékén ez nem jellemző. Amúgy az erdészek azt tapasztalják, nem mindenki azért lopja a fát, hogy tüzeljen vele. Erre abból lehet következtetni, hogy mostanában a tűzifa mellett több helyütt lába kél a rönknek is. Ilyenkor gyakran megállapítható: van a környékben prosperáló asztalosipari vállalkozó.

Nagyobb gond a főváros övezetében a hajléktalanok felbukkanása. Az erdészek ki szokták hívni a rendőrséget az új telepesek láttán. Az igazoltatás során többnyire kiderül, az illetőket nem körözik. És a rendőr úgy van vele: mindenki ott lakik, ahol akar. A "nejlonvárosok" lakói szemetelnek, s lelakják az ökoszisztémát. A legnagyobb veszteség, hogy jelenlétükkel elriasztják a kirándulókat.

- Egy ízben elkezdtünk fölszámolni egy ilyen kolóniát - meséli Zambó Péter. - Az interneten fölháborodott véleményeket olvastunk, melyek lényege az volt, hogy Robin Hood óta az erdő a szegény ember utolsó menedéke, mit képzelünk. Próbálkoztunk felvilágosító munkával, az erdővel kapcsolatos közös felelősségre apelláltunk. De azokat szólítottuk meg, akik egyébként is tisztelik az erdőt. A rombolók, a fatolvajok és a nejlonlakók nem olvasnak újságot. Jó szándékú civilek segítik ugyan a munkánkat, de egyelőre nem tudunk látványos sikereket elérni. Mi nem sztrájkolhatunk, ha elégedetlenek vagyunk. Nem mondhatjuk, hogy nem szedjük össze a szemetet. Abban bízunk, hogy a tisztességes munkának meglesz a gyümölcse.

Illegális szemétlerakó Óbudán, a Pilisi Parkerdő fái között