Aztán az első negyedben nagyon úgy látszott, ez utóbbi történik.

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc összesítésében 2:1-re vezető Vasas játékosai közül Varga Dénes nem egészen harminc másodperc elteltével bevette Szécsi Komjádi uszodabeli kapuját, majd - tekintettel a jelentős sikerre - a negyed közepén megismételte mutatványát (2:0). Miközben a hazaiak "utolsó" embere, Nagy Viktor bravúrok sorozatát mutatta be, az egyre jobb Kovács Róbert pedig tovább növelte a különbséget, ráadásul már-már az volt az ember érzése, hogy a vendégek akkor sem lőnek gólt, ha két hétig tart a meccs, szóval, ekkor Decker megtörte a varázst. Mi több, még ugyanebben a szakaszban az ausztrál Feltham is feliratkozott a nagytáblára, vagyis hirtelen "éles" lett a meccs (3:2)...

Ám a feszültség csak a finisre érte el a tetőpontját! A szépen magára találó hevesi garnitúra a következő periódusban döntetlenre alakította az állást (igaz, az este gólját a túloldalon a magát a bekkjén pazarul átfűző Varga Dániel szerezte), és a 4:4-nél kezdődő záró nyolc percben valósággal fölforrt a víz a budai medencében.

Újabb Kovács Róbert-bomba vezette be a játékrészt, majd - amikor már csak két perc volt hátra - Steinmetz Ádám megduplázta a differenciát (6:4). Az ismét elsüllyedni látszó Gerendás-csapat azonban megint kidugta a fejét a víz alól: előbb Kiss Csaba, majd Feltham is betalált. A Vasasnak tizenhat másodperce maradt, hogy a rendes játékidőben vigye dűlőre a dolgot, s ez elegendőnek bizonyult: Katonás Gergely az utolsó pillanatban "bevarrta", így az angyalföldiek megvédték tavaly óta büszkén viselt címüket (7:6).

A vizet csakhamar piros-kékre festették az ünneplők, a tribünön maradt fővárosi szimpatizánsok viszont állították: rózsaszín a világ.

Borulásra derű