Újfajta internacionalizmusra van szükség, mely pragmatikusan és a közös felelősség elvéből kiindulva gondoskodik az új globális társadalomról. Ezt egyre szélesebb körben ismerik el a világ vezetői, a civil társadalom aktivistái, tudósok, gondolkodók.

Ezt az új paradigmát nem lehet egy újabb "világrend" köré építeni, mert ehhez a világ túl bonyolult. Az internacionalizmus új kultúrájára van szükség, újfajta gondolkodásra közös sorsunkról és közös felelősségünkről.

Rugalmasnak kell lenni ahhoz, hogy megbirkózzunk változó világunkkal, és az egyén jólétét kell figyelmünk középpontjába állítani. Az ENSZ keretei között kifejlődött néhány fontos elv, többek között az, hogy az emberek, az egyének sorsára kell figyelnünk mindenekelőtt, és ez a szempont túlmutat az állami és nemzeti szuverenitás elvén.

Az ENSZ közgyűlésének elnökeként a nemzetközi kapcsolatok olyan új kultúrájának meghonosítását sürgetem, mely az emberi jogok és emberi biztonság teljes tiszteletben tartásán és a fenntartható fejlődés védelmének felelősségén alapul. Ezek az elvek pedig felölelik a szabadság, a szolidaritás, az egyenlőség, a tisztelet, a tolerancia és a közös felelősség alapvető értékeit.

Ennek az új kultúrának végig kell áramlania a nemzetközi intézmények hálózatán. A globalizáció átértelmezi a nemzeti szuverenitást, a nemzeti hatalmon túlnyúló hálózatokat teremt, bizonyos területeket átenged az államok regionális szövetségeinek, és megerősíti az egyént függetlenségében, szabad akaratának gyakorlásában. A jelenlegi intézményi szerkezetünk azonban túl mereven rögzül egy olyan nemzetközi rendszerhez, melyben a legnagyobb hatalom az állam kezében van.

Bár az ENSZ tagállamai elfogadtak olyan határozatokat, melyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyéni emberi jogokra és biztonságra, de ezek az átfogó elvek még nem érvényesülnek a gyakorlatban, ahogy azt Darfur esetében is látjuk.

Radikálisan át kell gondolnunk, mit várunk el az ENSZ-től, a Bretton Wood-i intézményektől és más nemzetközi és regionális szervezetektől. Ez a közeljövő igazi kihívása.

Az ENSZ-en belül a leggyakrabban emlegetett intézményi reform a Biztonsági Tanáccsal kapcsolatos, bár ez csak egyike a folyamatban lévő és szükséges átfogó reformoknak. Az ezzel foglalkozó munkacsoport elnökeként meggyőződésem, hogy egy idejétmúlt szerkezet csapdájába esünk, ha a Biztonsági Tanács reformja csak abból áll, hogy bevonunk vagy kiveszünk országokat a tanácsból, ahelyett, hogy változtatnánk a globális kihívásokkal és a nemzetközi vészhelyzetek kezelésével kapcsolatos hozzáállásunkon. Az összetétel megváltoztatása magában nem lehet cél, csak az első szükséges lépés. A nemzetközi kapcsolatok említett új kultúráját kell a reform során érvényesíteni. Olyan tanács kell, mely az érdekek egyensúlyán, nem pedig hatalmi egyensúlyon alapul. A tanács tagjainak készen kell állniuk a felelősség megosztására, hajlandónak kell lenniük - utolsó mentsvárként - az emberi élet megvédésére bárhol és bármilyen fenyegetés esetén.

A világpolitikában ma továbbra is olyan rend fenntartásának, megteremtésének kísérleteit látjuk, mely a sok "nemzeti érdeket" az egyének közös érdekei elé helyezi. De ez változóban van. Egyre több lehetősége van az egyénnek, hogy változásokat érjen el. Folyamatosan növekszik a civil szervezetek és a civil társadalom aktív tagjainak száma és szerepe a nemzetközi napirend formálásában. Ez mutatja, hogy az alulról jövő kezdeményezések erősödésének, erősítésének valós és globális hatása van. Ez biztató jel.

A nemzetközi kapcsolatok új kultúrájának egyik fő elve, hogy minden állam, nemzetközi intézmény és civil szervezet közös felelősséggel dolgozzon azért, hogy mindenki egyenlően férjen hozzá a jogokhoz és lehetőségekhez. Erkölcsi és intézményes kötelességünk úgy átformálni a nemzetközi szervezeteket, hogy ezt elősegítsék. De főként rajtunk - mint egyéneken - múlik, hogy megragadjuk és valóra váltsuk ezeket a lehetőségeket.

Srgjan Kerim,

az ENSZ-közgyűlés 62. ülésszakának elnöke