Nem tudok osztozni szomorúságában, miközben nem lenne tisztességes elhallgatni még egy életrajzi adatot: neki magának nem volt gyermeke. Ettől nem függetlenül: volt viszont ideje és energiája intézményesíteni az édesanyja iránti tiszteletet.

Ebben az ellentmondásban áll az idetartozó összes konfliktus és feloldásuk is.

Az anyák napja egyszerű és áttetsző ünnep maradt. Néhány nappal május elseje után könnyű az összehasonlítás. A munka ünnepe, amit arról lehet megismerni, hogy nem kell dolgozni. A tőke túloldalán élő emberek összekapaszkodásának alkalma, ami nálunk most abban merül ki, hogy pánsípos indián szalonzenekarok muzsikájára múlatjuk az időt, legalább persze a szabadban, ami jó. De nem ugyanaz. Viszont virsli már nincs, inkább csak sült kolbász, ami szintén jó.

Az anyák köszöntésének alkalma egyidős a munka napjával, de nélkülöz minden bonyodalmat.

Oda kell menni. Mindegy, honnan és milyen áron. Nem lehet elintézni sms-ben, telefonnal, virágküldő szolgálattal. Mindegy, hogy élettársi kapcsolatban vannak, vagy anyakönyvvezető, illetve templomi szertartás szentesítette a szülők elhatározását - az anyákhoz fordul mindenki ilyenkor. Lehet, hogy nem ahhoz, aki szülte, hanem ahhoz, aki felnevelte. Mindegy. Anya néha több van.

Nem minden nő anya, de mindenki gyerek. Ez azért elrendezheti az életet.

És az is, hogy egyre kevésbé akarnak a nők olyan helyzetbe kerülni, amelyben rájuk lehet olvasni, hogy bár hagyták volna a dagadt ruhát inkább másra. Nagyon észnél vannak. Példátlan változás, hogy 1990-ben átlagosan 22 éves korukban szülték az első gyereket, tavaly viszont már 29 évesen. Igaz, ez azt is jelenti, hogy a régi csodák odavannak. Amikor az első gyereké lett a föld, a második ment katonának, de a harmadik... a legkisebb, az volt ám a titok-királyfinak való. Ma nincs legkisebb harmadik, vagy csak nagyon ritkán. Nincsenek csodák. Mindenki figyel. Most már a nők is. Magukra is. Más nem teszi meg helyettük. S ha jól figyeltek, sok virágot kapnak.

Nagy szükség van rá, hogy jól döntsenek, akkor szüljenek, amikor nyugodtan tudnak szeretni. Abban pótolhatatlanok. Egy vizsgálat nemrég megállapította, hogy a legsúlyosabb belgyógyászati betegségek miatt kezelés alatt álló embereket a lakosság többi részétől - saját érzésük szerint - az különítette el, hogy a nehéz élethelyzetekben nem számíthatnak vagy nem számíthattak a szüleik támogatására. Van miért virágot vinni hát, ha van miért. Egy másik felmérés szerint több mint egymillió felnőttet vertek gyermekkorában. Tartok tőle, nemcsak az apjuk. Van súlya ennek az ünnepnek, ha tartása és oka van a virágnak, amit visznek. És hogyne lenne.

Külön szépsége e napnak, hogy nincs szertartása, minden család a maga módján tartja. És általában nagyon egyszerűen. Ilyen szempontból tényleg kevéssé bonyolult a helyzet: alig van mit mondani. Imádni kell valakit, csak mert van - mint az Istent az ég vizében.