S bár az uborkaorrú alakban De Gaulle-ra ismerhet rá az érdeklődő, azért a Kádár-korszak gyermekeinek sem kell messzire menniük némi áthallásért. A legvidámabb barakk, öncenzúra és Csehszlovákia megszállása mind-mind ott lappang ebben a mozdulatban.

A prágai tavasz, a javában tomboló vietnami háború, a párizsi diáklázadások, és persze a kitörölhetetlen Woodstock, a hippikorszak béke- és szeretetvágya a virág jegyében - dióhéjban ez lenne a '68-as esztendő. A negyvenéves évforduló előtt tisztelegve a győri Fényírók Fesztiválja részben ennek a világot megváltoztató évnek szentelte programját: olyan személyiségeket, előadókat csábítottak a Rába-parti városba, akiknek életét döntően befolyásolta a korszak. És akik döntően befolyásolták a korszakot magát is. A Mosoni-Duna árterén egy felszabadult piknik estéjén hatezer ember előtt játszott a Ten Years After, a woodstocki fesztivál egyetlen európai meghívottja, a béke-szeretet-szabadság angliai vezérszónoka. Mint ahogy a Rómer Ház Hrabal Termében az a Jirí Menzel mesélt, aki '68-ban Oscar-díjat kapott a Szigorúan ellenőrzött vonatokért. Előbbi a fesztivál történetének leglátogatottabb eseményévé vált, utóbbi pedig talán a legemlékezetesebbé. De haladjunk sorjában.

A Mediawave-et immár 18 éves történelme során gyakran érte a vád: nem a győrieknek szól, csak néhány idetántorgó pesti különcnek. Pincékben, kistermekben, a világtól, de inkább a várostól elzárva zajlik. A kapcsolat hiányát jobbára az anyagiak vetítették előre: sokáig Győr csak a fesztivál költségvetésének négy százalékát teremtette elő. Idén ez megháromszorozódott, 10-12 millió forint körüli összeggel már az összköltség mintegy 15 százalékát állták. A fesztivál ezt "hálálta meg" az egész napos szabadtéri piknikkel, melyet a Ten Years After koncertje koronázott meg.

- Azt bizonyítottuk be, amit senki sem szeret elhinni: a minőségi kultúrára is van tömegigény - magyarázza Hartyándi Jenő, a fesztivál egyik főszervezője. S bár a siker rendszeresség után kiált, a szervezők óvatosak. Érthető: az idei napsütéses idő szinte kizárta a melléfogást. Ám a szabadtéri piknik veszélyes műfaj, egyaránt elsodorhatja egy zápor vagy az évi rendszerességgel óhatatlanul megjelenő sör-virsli hangulat. Ezért is figyelmeztetnek a szervezők, hogy a feelingre nem lehet hosszú távon szervezni. Ezt a csapdát kerülgessék inkább a tömeggel kalkuláló fesztiválok. A Mediawave - bár az idén is felállították faházaikat és színpadjukat a város forgalmas terén - azért mégis az eldugottabb helyeken zajlik.

Hangsúlyeltolódás persze van. Sokáig bemutató fesztiválként határozta meg magát: ezernyi beküldött filmből válogatta ki a versenyprogramot, zenei produkciókat hívott meg. Ma már viszont ugyanilyen fontos, hogy helyben állítanak elő nem akármilyen kulturális termékeket. Ezért is került ki a címke a műsorfüzetre: aktív fesztivál. És hogy ez pontosan mit jelent? Filmes workshopokban meghívott alkotók valósítják meg előre beküldött forgatókönyveiket, hajnaltájt pedig olyan csodák történnek meg, hogy egy-egy jam erejéig összeáll David Murray világhírű tenorszaxofonos a Ten Years After galambősz basszusgitárosával, és mindezt Artem Chepkonakov, egy altáji torokhangú énekes kíséri. Aki mellesleg még sosem mozdult ki szűk hazájából.

Ám a Mediawave a fotókiállítások, a színházi programok és különféle koncertek mellett elsősorban mégis filmfesztivál. Menzel itt mesélhetett a Szigorúan ellenőrzött vonatok elő- és utóéletéről, a megszállásról, mikor is a fiatal, propagandától megbolondított szovjet katonák azt hitték, Franciaországban járnak. A tájékozódásukat persze a csehek is nehezítették, leszedték az útjelző táblákat, és a miheztartás végett hevenyészett transzparenseket lógattak ki az ablakokon: Lenin, ébredj, Brezsnyev megbolondult.

- Csak egy szégyenérzetem maradt, hogy soha nem ittam vele sört - elevenítette fel lapunknak Menzel a Hraballal való nem mindennapi együttműködést. A titok nem bonyolult: miután látta, hogy Menzel tisztelettel közelít a regények világa felé, Hrabal már önkéntelenül tett eleget a filmes gondolkodás követelményeinek. És hogy az évek során Hrabal öröksége egyértelműen Menzelé lett, azt a három évvel ezelőtti Karlovy Vary-i incidens is bizonyítja. Egy parkban vágott vesszővel mindenki előtt elpáholta azt a kereskedelmi tévében dolgozó producert, aki a háta mögött elhappolta az Őfelsége pincére voltam megfilmesítési jogait. Mint mondja, ezzel hagyományt kívánt teremteni, de senki sem volt vevő az ötletére. Az effajta harciasság a mai fiatal alkotókat sem jellemzi már. Sokkal inkább a tervezés, az aprómunka hiánya.

- Nem a színvonal csökkent, hanem a mívesség, a strukturáltság igénye - foglalja össze a 61 versenyfilm közös tanulságát Kőrösi Zoltán, a zsűribe már többszörösen visszajáró író. Persze mindez nem a fesztivál hibája, hiszen az többszörösen kiszolgáltatott a beérkező filmek színvonalának. Sokkal inkább betudható annak a körülménynek, hogy egyre olcsóbb a megfelelő technológiához való hozzáférés, egyre több az olyan készülék, amely gombnyomásra mozgóképet állít elő. Ma már az eddig érintetlennek tetsző animációt is megfertőzte az önkéntes alkotók lelkesültsége. Mintha Andy Warhol víziója most teljesülne be igazán. Némi módosítással: ma már 15 perc erejéig bárki művész lehet.

- A dömpingben eltűnni látszik a rendezők személyisége is: mintha nem is akarnának viszonyulni az általuk leforgatott nyersanyaghoz - teszi hozzá Samira Sinai, a zsűri iráni tagja. Ennek ellenére a fesztivál két húzóága, az animáció és a dokumentumfilm most is megtöltötte a mozitermeket. Mert azért maradtak emlékezetes pillanatok: Nemes Jeles László csodálatosan fényképezett kisjátékfilmje egy irodista lány nem mindennapi szerelméről (Türelem) vagy Svetlana Filippowa archívfilm-részletekkel tűzdelt animációja Majakovszkij három nő között bolyongó életéről, netán Horváth Lili Ottlik novellájából készült alkotása egy kamaszbarátság torokszorító végéről (Uszodai tolvaj). Hiszen mégsem lehet, hogy Warholé legyen az utolsó szó.

Ten Years After negyven év után, szabadtéren