Hibátlan gyep csak a kertészeti albumokban van. Azért sem lehet teljesen hibátlan a hétköznapi, amúgy egységes képet mutató fű, mert az ápolt gyommentes területen is legalább féltucatnyi gyepalkotó fűféle él. Ha már pénzt és fáradságot ölnek a ház kö-
rüli zöld felület ápolásába, akkor érdemes azokra a gyephibákra figyelni, amelyeket az amatőr kertész is ki tud javítani.

Tavasszal a második, harmadik fűnyírás után - vagyis mostanában - kellene alaposan szemügyre venni a gyepet. Az elmúlt héten, az olyan élő károsítókról írtuk, akik a hátramaradt kisebb-nagyobb kupacokkal tudatták: megérkeztek. Alattomosabbak a gombák, baktériumok és a fűszálak között megbúvó moha, moszat, sőt a fojtogató alga. Rajtuk kívül a kisebb-nagyobb sárguló foltokért hibáztatható a dolgát végző házi kedvenc, a fűnyíróba rosszul töltött és túlfolyó üzemanyag, a gyepen végzett autómosás, egy ottfelejtett napernyőnehezék, a fűre öntött nagyobb töménységű valamilyen vegyi anyag és még sorolhatnánk. Ha kéznél van a slaug, amikor megtörtént a baj, pisilt a kutya, macska kilöttyent a vegyszer, akkor érdemes bő vízzel hígítani a töménységen. Az esetek többségében ez elég is a sárgulás megelőzésére.

Ha viszont már csak a sárgálló fű ötlik szembe, akkor tudni kell, az ilyen okok miatt keletkező foltok jellemzője az éles szél, s a gyors, néhány nap alatti kialakulás. Ha a folt szélén lévő fűcsomó fele sárga, másik fele zöld, (ilyen lesz az ottfelejtett tárgy vagy egy néhány napos vakondtúrás alatt), akkor még van mit tenni. Ha a sápadt fű újra fényre kerül, magához térhet, ha már nagyon sárga, szinte fehér, de még életjelet mutat, akkor érdemes egy hétre fölé tenni valamilyen árnyékolót. A legjobb egy 20-30 centis botokra rögzített árnyékoló háló lenne, de más leleményes megoldással is lehet segíteni az újraéledő növényeken, hogy a nap ne égesse őket.

Ha súlyos a baj és a mélyebb talajt is sikerült elmérgezni, akkor nincs remény: újra kell vetni. Ilyenkor érdemes a foltnál nagyobbat karéjozva ásónyomni (legalább 30 centis mélységig) kicserélni a talajt. A friss vetést rendszeresen öntözni, s a tűző nap elől védeni kell. Ha ezt nem tudják biztosítani, akkor hűvösebb, csapadékosabb ideig el kell halasztani a vetést. Ha nem túl nagy a folt, akkor nagyobb edényes növénnyel lehet a vetésig elrejteni, de jó egy, vízzel rendszeresen töltött nagy alátét, amelyik kiváló madáritatóul szolgálhat.

Ha e foltok széle nem mértani pontosságúan szabályos, és látszik, hogy az egész fűcsomók pusztultak ki vagy sápadtak el, esetleg valamilyen betegségre utaló jelet mutatnak, akkor az ügy bonyolultabb, s nyomozni kell.

A gyep rendszeres lakói a gombák. A nagyobbakkal, kalaposakkal, ha a füvet nem színezik el, elbír a fűnyíró. Ha viszont rendszeresen visszatérnek, és környezetükben elhal a fű, akkor ásónyomnyi mélyen ki kell cserélni a talajt. A gombafonalak sűrű szövedéke ugyanis blokkolja a füvek gyökereit. Nem ilyen szembeötlő, ám annál nagyobb károkat okozó gombavendégei is lehetnek a kertnek. Az egyre melegedő hazai klímán a mikroszkopikus gombák közül kevés él meg a gyepen. A hópenész (fuzárium) neve rejti a tünetet is. A tél végén egyedi sárguló foltok jelennek meg a gyepen, majd ezek arasznyi átmérőt érnek el, nyár elejére a foltok összeérnek, és kipusztul a fű. A füvön ilyenkor eső vagy bőséges öntözés után fehér, vattaszerű penész jelenik meg. Az első tünet megjelenését követően általános gombaölő szerrel kell permetezni. Megelőzni a késő őszi fűnyírással és a gyep szellőztetésével lehet.

A zuzmók, mohák és a ritkábban előforduló alga általában a túlságosan tömött, árnyékos, vagy félárnyékos, túlöntözött gyepeken él. De, hogy a kertdiagnózis ne legyen egyszerű, ugyanezek a nemkívánatos vendégek jól érzik magukat a kötött talajokon vagy ott, ahol túlságosan sokat húzgálják a hengert, kevés a tápanyag, vagy túlságosan mélyre van állítva a fűnyíró.

A jövő héten a tavasszal virágzó sövények metszéséről írunk.

Ha a frissen vetett gyepen csupasz foltokat találnak, minél előbb felül kell vetni a területet. Ugyanazt a magkeveréket használják, mint a fővetéskor. A talaj gereblyés előkészítésekor ügyeljenek arra, hogy a talajszint azonos legyen az ép gyepével. Jobb lesz a kelés, ha egy rész magot tízrésznyi homokkal kevernek össze. Homok, zsákos kiszerelésben az építőanyag-kereskedésekben is vásárolható.

A csokor hosszú életének titka

Vasárnap anyák napja van, és ilyenkor arra is érdemes gondolni, hogy az ünnepi alkalomra megvásárolt csokor ne hervadjon el napok alatt. A jobb virágüzletekben az árus felkínál egy tablettát vagy csomagocskát a csokor mellé, amivel meghoszszabbítható élete. A virággal ajándékozottnak tudni kell, hogy tovább díszít a növény, ha minél előbb vízbe kerül. Arra azonban ügyelni kell, hogy virágot csak tisztára mosott, jól kiöblített vázában szabad tartani. Ugyancsak fontos, hogy a virágszárat kurtítva, minél előbb, ferdén kell elvágni (így nagyobb felületen vezeti fel a vizet). Ha a vágás víz alatt - a mosogatóban vagy egy vödör vízben - történik, akkor a szár edénynyalábjaiban lévő folyadékoszlopot nem szakítja meg légbuborék. A lágy szárú virágok esetén (ilyenek vannak a hagymásoknak) forró vasalóhoz kell érinteni a szár végét. Ilyenkor ugyanis leáll a rész elhalása.

A váza díszítésekor fontos az is, hogy a vízben lévő szárrészen sose legyenek levelek. Az elhalt növényi részek bomlásának melléktermékei eltömik a szárban lévő edénynyalábokat és a vízben álló virág szomjan hal. Ezért van szükség a gyakori vízcserére. A friss azonban sose legyen "csaphideg", ugyanis a meleg lakásban a hideg víz a hervadást gyorsítja. A 25-30 fokos víz a legkedvezőbb. A gyakorló háziasszony tudja, hogy a virág a hűvös helyet kedveli, viszont a közvetlen napfény és a huzat kerülendő. Sokan esküsznek a virág vizének hipózására. A hipó (illetve a hasonló szerek) megöli a baktériumokat, de természetesen keveset kell csepegtetni belőle a virág vizébe.

Önmagában biztosítja a továbbélést, ha a vágott virágot rézedénybe helyezik, ugyanis a vízben oldódó rézionok is baktériumölő hatásúak, s akadályozzák az algásodást is.

Munkában az egész család. A gyep nem mindig hagy pihenni