A NOB fennállásának első évszázadában egyetlen tagját zárta ki: a német származású amerikai Ernest Lee Jahnckét, amiért a nácik hatalomra kerülése és a zsidóüldözés miatt az 1936-os berlini olimpia bojkottját szorgalmazta. A helyére került Avery Brundage-nak nem voltak ilyen kifogásai. Sőt a mai napig vitatják, vajon nem Hitlernek kívánt-e gesztust gyakorolni azzal, hogy a 4x100 méteres síkfutásban az utolsó pillanatban lecserélte az abszolút esélyes amerikai váltó két zsidó tagját. Igaz, a helyükre bekerült Jesse Owens és Ralph Metcalf valóban gyors - és fekete - volt.

A kiállítás bemutatja, hogy Hitler 1933-as hatalomra kerülése után hogyan zárták ki a zsidókat és a cigányokat a német sportéletből. A korszak egyik legnagyobb bokszolóját, a roma Johann Trollmannt már abban az évben eltiltották - tíz évvel később koncentrációs táborban végezte. A holokauszt olimpikonáldozatai között volt két német tornász, Alfred és Gustav Flatow, a magyar Garay János, Gere Oszkár és Petschauer Attila vívók, az 1896-ban a szintén zsidó Hajós Alfréd mögött százméteres gyorsúszásban a második helyen végzett osztrák Otto Herschman, a lengyelek közül a vívó Roman Kantor, Janusz Kusocinski, a Los Angelesben tízezren világcsúccsal győztes futó és Ilja Szrajbman úszó. A német Werner Seelenbinder birkózót kommunista párttagsága miatt 1944-ben lefejezték.

Hitlernek annyira megtetszett az olimpia, hogy Nürnbergbe 400 ezres stadiont terveztetett. A NOB-ot szemlátomást nem zavarta a nácizmus: az 1940-es téli játékokat St. Morritz visszalépése nyomán Garmisch-Partenkirchennek adták, de végül közbeszólt a nácik által kirobbantott háború. A németek még 1944-ben is a berlini olimpia boldog napjaira emlékeztető röpcédulákat szórtak az amerikai katonák fejére.

Olimpiai plakát Hitlerrel