A mi visszatérő egységünk esetében - egy csodálatos, a Sziklás-hegység közel 2 ezer méteres fennsíkjain, geológiai csodáin töltött fárasztó nap után - autópályázás során az emberi irányítás mondott némileg csődöt, s ez rántotta magával a technikát. A gyakorlatban tapasztalhattuk meg, hogy az irányok a Világmindenségben majdnem mindegy, hogy milyenek, ellenben tartósan haladni csak négy keréken lehet. S úgy, hogy alul vannak, s nem felül. Kocsitetőn próbálva néhány tíz vagy száz méter után - egyébként közelről nézve is nagyon látványos szikraeső kíséretében - előbb-utóbb végetér a történet.

...Hogy esetünkben mégsem ért véget teljesen, elsősorban a korábbiakban sokat cikizett amerikai megalomániának és gondosan eltervezett biztonságnak köszönhettük. Egy 4500 köbcentis dzsipet béreltünk (ez volt a legkisebb alkalmas méret a csomagok miatt!), amelyből nem spórolták ki a karosszéria megerősítését sem. Ha esetleg ez összeroskad, Mars-küldetésünket pár évig gyászos mintaként emlegették volna, majd szépen elfelejtenék. A történetben még az is hihetetlen, hogy miután visszaálltunk lefelé mutató gravitációra, láthattuk, hogy tetemes felszerelésünkben sem esett kár.

Nem mondom, hogy teljesen szenvtelenül vészeltük át lelkileg a történteket, a feldolgozása egy daraig még eltart, fizikailag viszont alig esett karcolás bárkin! Az esemény egyébként a nagybüdös éjszakában, egy végtelen hosszú nyílegyenes autópálya-szakaszon történt, szinte teljesen nulla forgalom mellett. Ezeregy mázli-tényező játszott közre a pozitív végkifejletben, de ha nagyobb baj lett volna, akkor bizony az lett volna! A mentő csak kb. 20 perc után tudott kiérkezni a semmibe, igaz, rögtön kettő is. Mondták, hogy "hát igen, az ilyet nem ennyivel szokták megúszni"... Utána kijött az egyszem ügyeletes seriff, látta, hogy élünk, csodálkozott, gratulált, gyorsan felvette a jegyzőkönyvet, majd kirótta az alapbüntetést a pálya elhagyásáért (!) - hiszen a szabály az szabály, a pályán kell közlekedni, és nem a környékén - s ezzel le is lett zárva az ügy hivatalosan. Utána az autómentő gondjaira bízott minket, mostanáig nem tudom, milyen fogásokkal állította talpra a kocsit pillanatok alatt. Átpakoltuk hozzá mindenünket, majd kevés rábeszélés és némi fuvardíj nyomán - amelyről szigorúan számlát adott! - elvitt bennünket a maradék szakaszon a reptérig. Így sikerült elérnünk rég lefoglalt repülőutunkat. A többi ügyintézés telefonon, a kártérítés a tulajdonosnak pedig a papírok birtokában a biztosító dolga. (Érdekes, de nem ajzotta fel a kölcsönzőt annyira a történet, mint vártuk. Ill. mint minket.) Hát ennyire egyszerű az ügymenet! :-)

Jelen sorokat az Északi-tenger olajkútjai fölött repülve jegyzem le az éjszakában. És közben azon tanakodom, vajon a szellemlények képesek-e jegyzetelni. De a szellemlényeknek persze repülő sem kellene a repüléshez. Még akár a Marsra sem!

A NOL interaktív infografikája a Marsról és a magyar expedícióról itt >>>

Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai