A rendszerváltást követő években mintegy másfél millió, jobbára alacsony végzettségű ember kivonult, kiszorult a munkaerőpiacról. - Őket máig nem sikerült visszahozni - mondja Vadász György, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) általános alelnöke. Szerinte égető gond a versenyszférában dolgozók több mint kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozói szektor tőkehiánya, a cégvezetők zömének alulképzettsége, a külföldi tőkéből létesített vállalatok esetében pedig az, hogy a magas bérterhek miatt a menedzsment sokszor inkább a beruházásfejlesztésre, mintsem a létszámbővítésre koncentrál.

- A jelenlegi korszerűtlen, kirívóan magas bérterhekkel működő adórendszer miatt hosszú távon is jobban megéri a pénzt gépekbe, mint emberekbe fektetni, miközben a foglalkoztatottság szintjének növeléséhez szükséges gazdasági növekedés is megállni látszik - véli Vadász György. A szakember szerint az oktatási rendszer is nagyban felelős azért, hogy egyszerre van jelen a munkaerő-felesleg és a munkaerőhiány. Bár az utóbbi években a kormány sokat költött a szakképzés és a felsőoktatás átalakítására, az ország méretéhez képest továbbra is túl sok felsőfokú képesítést adó intézmény működik, a szakmát adó kurzusok képtelenek alkalmazkodni a változó igényekhez. Ez a terület feneketlen kútként nyeli el a beledobált pénzt, időt, energiát. - Az OKJ-s képzésben még mindig az évekig tartó tanfolyamok a jellemzők, azokban a szakmákban is, ahol fél-egy éves, szinte kizárólag a gyakorlatra koncentráló tananyagra lenne szükség - állítja a kamara alelnöke.

Gazdasági növekedés, a bérterhek csökkentése, a foglalkoztatottság javítása és fenntartható nyugdíjrendszer: ezt a négy célt egymással szoros összefüggésben kell megvalósítani. - Ehhez kiszámítható szabályrendszerre, folyamatos, szoros együttműködésre lenne szükség az érintett minisztériumok között - teszi hozzá Vadász György.

- Jó lenne, ha egyes területeken a jelenleginél korábban történne meg a pályaválasztás. Kimondottan előnyös volt, amikor a különböző szakmunkáspályákat a fiatalok már az általános iskola végén kiválasztották. Vissza kellene hozni a középfokú oktatási rendszerbe a technikumokat. Ez a több mint egy évtizede ismételt javaslat folyamatosan süket fülekre talált - véli Fodor István, az Ericsson volt elnöke. A szakember szerint ugyanakkor nem szerencsés a felsőfokú képzésre vonatkozó általánosítás.

- Nem minden szakmára igaz, hogy a képzés túlzottan elméleti, vagy baj lenne a nyelvtudással, a kommunikációs készségekkel, hogy mennyiségi és minőségi túlképzés érvényesülne. Bár az oktatási rendszert soha nem lehet rövid időn belül a gazdaság szakemberigényének megfelelően alakítani, kétségtelenül jobb tervezésre és koordinációra van szükség. Minőségi túlképzés nem lehetséges, és a megfelelően tervezett mennyiségi túlképzés sem árt, hiszen értékes munkaerő-kínálat nélkül nincs dinamikus gazdasági fejlődés - teszi hozzá.

- Az élőmunka központi terhei - függetlenül attól, hogy munka- vagy tudásintenzív területről van szó - jelentős versenyhátrányt jelentenek a cégeknek. Ezen évek óta nem változtat a központi akarat, miközben az áfacsökkentés minden további nélkül megtörténhetett - mondja Fodor István, aki úgy véli: szükség lenne egy térségenként folyamatosan frissített munkaerőleltárra, ami csökkentené a befektetések kockázatát.

- Bár egyes slágerszakokon továbbra sincsenek könnyű helyzetben a friss diplomások, aki talpraesett és intelligens, megtalálja a számítását. Ráadásul a cégek egyre nyitottabbak, egyre inkább felvállalják a pályakezdők tovább- és átképzését, akár a nyelvtudásról, akár a szakmai ismeretekről van szó - állítja Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. Továbbra is problémának látja viszont, hogy a szülők rossz irányba terelgetik a gyerekeket. - Szükség lenne olyan előre jelző rendszerekre, amelyek alapján 4-5 éves távlatokban meg lehet becsülni a várható munkaerőigényt. Ez a tanári pályán vagy a közigazgatási munkaköröket betöltők számát illetően egyáltalán nem lehetetlen - teszi hozzá.

Egyelőre nem igazolódtak azok a félelmek, hogy az uniós csatlakozás után a magyarok tömegesen hagynák el az országot a jobb munka és élet reményében. - Ami a külföldi munkavállalást illeti, megállja a helyét az a korábbi prognózis, amely szerint a határokon túlra vágyók negyede néhány hónapos szezonmunkára utazik, 15 százalékuk - elsősorban a diplomások - több évre is hajlandó lenne elhagyni Magyarországot, sőt, akár le is telepedne, hatvan százalék pedig egy-két évre távozik - tudtuk meg Kovács Gézától, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) nemzetközi és migrációs főosztályának vezetőjétől.

Annak, aki külföldre vágyik, össze kell szednie az utazásra és legalább néhány havi rezsire való pénzt, ami sokakat megakadályoz a költözésben. A nyelvtudás - illetve annak hiánya - szintén sarkalatos pont. A nyelvtudáson és a kezdőtőkén kívül a család hiánya és a visszailleszkedés nehézségei tartják vissza leginkább a magyarokat - teszi hozzá a szakember.

Munkások az épülő M0-ás hídnál