- Az iráni parlamenti választások két fordulója után, melyet nem meglepő módon a konzervatívok nyertek, hogyan látja Mahmud Ahmadinezsad elnök esélyeit?

- A nyugati elemzők teljesen alulértékelték Ahmadinezsad elnököt, akinek a tábora most megerősödött a parlamentben és az iráni politikai játszmákban. Ha a reformerek elő tudnak állni egy erős, jó jelölttel és egy egységes üzenettel, akkor talán nyerni tudnak 2009-ben, de ez a legfőbb vezető, Ali Hamenei döntésén is múlik.

- Önnek is úgy tűnik, hogy a hadsereg és a Forradalmi Gárda egyre nagyobb hatalomhoz jut Iránban a klérus rovására?

- Ez a folyamat már megkezdődött, a klérus visszavonulóban van. Komoly elemzők azzal érvelnek, hogy soha Irán történelmében nem volt még ennyi pap börtönben, mint most. Tudni kell, hogy az egész iszlám forradalom egy modernizációs folyamat - persze más kérdés, hogy ez a modernizáció jó vagy rossz. Ebbe mindenesetre beleértendő a hadsereg modernizációja is.

A Forradalmi Gárda hatalmi térnyerésekor a kérdés, hogyan tud integrálódni egy csoport, mely túlélte a háborút, és társadalmi céljai vannak. A gárda nem akarja militarizálni a társadalmat, sokkal inkább erősebb iszlamizációt szeretne látni. Ahogy Ahmadinezsad, ez a csoport is szeretne ideológiai téren visszatérni a forradalom kezdeteihez. Az iráni hadsereg modernizációja persze hatással van az öbölben lévő arab szomszédokra, ám a közel-keleti fegyverkezési versenyben Irán nem a szomszédos arab államoktól tart, hanem az Egyesült Államoktól.

- Az Egyesült Államok - az afganisztáni és az iraki beavatkozással - azért rásegített, hogy Irán stratégiai szerepe felerősödjön.

- A közel-keleti helyzet jobb lenne, ha jobb amerikai vezetés lett volna az elmúlt években, s Washington tényleg az al-Kaida elleni harcra összpontosított volna. Akkor az irániak ki tudnák tölteni a közel-keleti stratégiai puzzle-nak a hiányzó darabját. Akkor lehetne bizalmat építeni a felek között, ahogy történt ez Afganisztán esetében közvetlenül 2001 után, amikor lehetett számítani az irániak együttműködésére. De persze ha Washington figyelmen kívül hagyja Irán nemzeti, gazdasági érdekeit, és megpróbálja csorbítani tekintélyét - nos ilyen törekvéseket egyetlen ország sem díjazna. Irán befolyásának csúcspontja - amely azóta egyre halványul - valószínűleg a 2006-os libanoni háború volt. Az irániak túl sok bizodalmat fektettek a síita félholdba, hogy a síita testvérek majd támogatják őket, de nem így történt. Tudják, hogy stratégiailag egyedül vannak. Fenyegetve érzik magukat, mert az amerikai bekerítették őket, s mert a légicsapások még most sem lehetetlenek.

- Iránban Ahmadinezsad annak idején azzal kampányolt, hogy igazságosan fogja elosztani az olajbevételeket. Ez nem történt meg, viszont az infláció húszszázalékos. Mennyi ideig tartható fenn az iráni gazdaság a jelenlegi formában, liberalizáció nélkül?

- Maguk magyarok tudják, milyen társadalmi ára van a gazdasági liberalizációnak! Iránban nemcsak gazdasági, de komoly társadalmi feszültségek is vannak. Egy-egy vállalkozást csak azért tartanak életben, mert fizetést ad embereknek. A gyártás minősége olykor nagyon alacsony, csak Afganisztánban tudják eladni a terméket, de legalább az embereknek van munkájuk és elfoglalják magukat. A liberalizációhoz megfelelő társadalmi keret kell. Iránnak még mindig elég olajbevétele van ahhoz, hogy megvásároljon kulcsfontosságú választási körzeteket. Ahmadinezsadnak ártott az elhibázott gazdaságpolitikája. Pedig a legfőbb vezető, Ali Hamenei nemrég kiadott egy fatvát (vallási állásfoglalást), mely szerint a liberalizáció vallási kötelesség, ami példátlan, hiszen az iszlám forradalomnak erős szocialista gyökere van. A forradalom óta viszont nem oldották meg a magántulajdon és az állami tulajdon közötti kapcsolatot. Ugyanakkor biztató, hogy a szankciók és a rossz gazdasági vezetés ellenére sok, jól menő vállalkozás van, például a hadiiparban, vagy az olaj- és gáziparban. Az irániak tudják, hogy diverzifikálniuk kell. Nem hiszem, hogy Ahmadinezsad belebukik a gazdasági politikájába, még akkor is, ha ebben nem értenek egyet a legfőbb vezetővel.

- Apropó, Hamenei. Fel-felröppen a hír, hogy nagyon beteg...

- Több évtizede kering a hír, hogy Hamenei beteg és a halálán van. Hamenei alighanem tudja, hogy a harmincas években született generáció uralma a végéhez közeledik. Látni a következő generációt, de ki ismerte például Ahmadinezsadot azelőtt? Minden elemzőnek elkerülte a figyelmét, nekem is. A rendszer sem akarja, hogy mindenkit ismerjünk. A következő generáció már helyzetben van: ők azok, akik az utcán harcoltak a forradalomban, a háborúban, s nem azok, akik a parancsokat adták ki, és a terveket készítették. Fel kell készülnünk a meglepetésekre. Az európaiaknak arra kéne koncentrálni, hogy az iráni választások átláthatók és szabadok legyenek.

- Miként kéne az Európai Uniónak viszonyulnia Iránhoz, különösen a Nabucco vezeték ügyében, hiszen lehet, hogy azon egyszer iráni gáz jön majd?

- Az EU-nak jól áttekinthető Irán-politikát ki kell dolgoznia szakértők, politikusok bevonásával. Kereskedelmi kapcsolatokban, politikai párbeszédben reménykedtünk, de az atomvita ezt ellehetetlenítette. Muszáj folytatnunk az emberi jogokról megkezdett dialógust. El kell döntenünk, hogy Iránt energiaoldalról közelítjük meg, - ez állna a közép-európai államok érdekében -, vagy az atomvita szempontjából. Akiknek van atomfegyvere, azoknak már a gondolata is elfogadhatatlan, hogy Irán csatlakozzon a klubhoz. Az atomvita nem nukleáris, hanem politikai kérdés, és mindig is Irán, mint állam státuszáról szólt. Az irániak pedig mindig is azt akarták, hogy felértékelődjön a státuszuk a világban. Ha viszont Iránt csak az energiakérdés szempontjából közelítjük meg, akkor az a veszély merül fel, hogy "szívességet" kérünk. A Nabucco nemcsak Iránról szól, hanem Törökországról is, és ilyen szempontból Törökország európai integrációja nagyon fontos. Ha már megvan a Törökországon áthaladó vezeték, akkor sem Türkmenisztán, sem Észak-Irak nincs messze. Továbbra is kérdéses egyébként, hogy Irán mennyire megbízható, mint gázszállító. Például nemrég leállították a gázszállítást Törökországba, mert nem volt elég maguknak. Másik kérdés, hogy nem lenne-e jobb LNG (cseppfolyósított földgáz) formában behozni a gázt Európába? Az energiakérdés még mindig érzékeny, nemzeti kérdés. Minden európai vállalkozás jó partnere lenne a Gazpromnak. Viszont nem lenne értelme, hogy a Nabucco egyik végén esetleg egy Gazprom-partner, a másik végén pedig egy Gazprom-barát ország legyen. Lehet, hogy egyszerűen el kell fogadnunk a Gazprommal szembeni kiszolgáltatottságunkat. Ám ha ez mégsem tetszik, akkor másképp kell cselekednünk.

Ahmadinezsad elnök tegnap Újdelhibe érkezett