A University College London kelet-európai intézetének épületében megtartott telt házas rendezvény ötletgazdája és motorja Gömöri György költő és irodalomtörténész volt. Az előadók között volt Haraszti Miklós, a szamizdatmozgalom egyik megalapítója, és Hegedűs István szociológus, volt parlamenti képviselő is.

A résztvevők alapvetően nem tekintik szükségesnek a politikai cenzúrát, és nem tartják pozitív tényezőnek az állam beavatkozását kulturális ügyekbe. A Cambridge-i Egyetem nyugalmazott oktatója előadásában mégis kifejtette: "figyelembe véve, milyen kulturális sokk és - egyes vélemények szerint - az irodalmi értékek hanyatlása következett be a visegrádi országokban a rendszerváltást követően, úgy tűnik, a szólásszabadságot korlátozó intézkedések az önkifejezés szokatlan formáira indították az írókat és a költőket. Formai innovációkhoz kellett folyamodniuk, hiszen tabu témákat nem lehetett nyíltan érinteni".

Gömöri később, a Népszabadság tudósítójának érdeklődésére elmondta, "több érdekes dolog jött ki" a felszólalásokból. Az a benyomás alakult ki, hogy "a lengyelek nyertek pontozással". Grzegorz Boguta, a NOWA illegális kiadó igazgatójának mondandójából például kiderült, hogy már 1983-84-ben, részben a Szolidaritás szervezettsége miatt valóságos sokszorosítógyáraik voltak, a Tygodnik Mazowsze című szamizdat lap például elképesztően magas számban - 84 ezer példányban - jelent meg. A hallgatóságot lebilincselte a másik oldal, a politika képviseletében meghívott Józef Tejchma hozzászólása: ő volt a Gierek-kormány kulturális minisztere, akinek politikai karrierjét félbeszakította, hogy engedélyezte Andrzej Wajda legendás filmjének, a Márványembernek a bemutatását. Gömöri értékelésében a csehek "jöttek ki legrosszabbul" a korszakból. Jan Culik, a Glasgow-i Egyetem oktatója szólt azokról a kompromisszumokról, melyeket a cseh társadalom a fogyasztói jólét érdekében a Husák-rezsimmel kötött. A Charta 77 nemzetközi jelentőségét természetesen nem lehet elvitatni.

A konferenciával egyidejűleg és ugyanazzal a címmel - A cenzúra mint alkotó erő - filmfesztivál kezdődött a Barbican központban. A nyitóesemény rendkívülinek indult, amenynyiben a cenzúra ellenére mesterműveket létrehozó három filmrendező, Andrzej Wajda, Szabó István és Jirí Menzel beszélgetett volna. Wajdát azonban orvosai eltiltották a repüléstől, ezért helyére Agnieszka Holland ugrott be. Wajda tízperces, rendkívül összeszedett videoüzenetben foglalta össze több évtizedes tapasztalatait a cenzúrával. Elmondása szerint a restrikciók arra kényszerítették az alkotókat, hogy szavak helyett képekkel fejtsék ki mondanivalójukat, hiszen azokba nem lehetett belekötni. Szabó István hozzátette, meggyőződése szerint a "puha gulyáskommunizmus" idején a legfontosabb az öncenzúra volt. Az alkotók pontosan tudták, meddig lehet elmenni. A nagyon sarkosan fogalmazó Holland szerint a közönség jól járt az elmúlt érában, mert színvonalasabb, összetettebb, szebb filmeket láthatott, mint amilyenek a mai "ostoba, közepes romantikus vígjátékok és horrormozik".

A hét folyamán a brit közönség számos példát láthat arra, mire is gondoltak a rendezők. A Barbican filmszínházában műsorra tűzik többek között Jancsó Miklós Szegénylegények és Menzel Pacsirták cérnaszálon című filmjét.