Tarr Béla műve után idén májusban a 33 éves Mundruczó Kornél Delta című játékfilmje versenyez a cannes-i filmfesztiválon. A Magyar Filmszemle fődíjasa rossz ómennel indult: forgatás közben hunyt el a férfi főszereplő, Bertók Lajos. A produkció újjászervezéséről is beszélgettünk a rendezővel.
Meg kell vívni a szélmalomharcot
- Mennyiben lett más a Delta Lajkó Félixszel ahhoz képest, amilyen Bertók Lajos főszereplésével lehetett volna?
- Ég és föld. A legfontosabb: kiegészült azzal a tapasztalással, hogy a közelemben meghalt egy jó barát. Ettől a film sokkal inkább életigenlő és transzcendens lett.
- Ettől igazi sorstragédia is?
- Nem tudom, igazi sorstragédia lett-e, de a filmen nyár van, a növények szívják föl az életet, mindenhol az újrakezdés, a remény jelei - ezek erősen jellemzik az akkori periódusomat. Fontos volt számomra, hogy a film ne érjen véget Lajos halálával. Ez aztán a történetet is meghatározta, boszszútragédiából szerelmes film lett, Lajos "fekete" figurája helyett jött Félix "fehér" embere...
- Talán letisztultabbá is vált?
- Az eredetinél sokkal redukáltabb világ jelenik meg a helyszíneken és a dramaturgiában. Persze közel sem akkora költségvetésből dolgozhattunk másodszor, egyszerűsítenem kellett. Voltaképpen két dolgot tartottam meg: a helyszínt és a női főszereplőt, Tóth Orsit.
- Mit gondol, minek köszönhető, hogy bejutott a cannes-i versenybe?
- A legfontosabb, hogy szeretik a filmet. De van kultúrpolitikai üzenete is annak, hogy Tarr Béláé után most az én munkámat választották. A magyar szerzői filmes vonulatnak adnak ezzel bizalmat, a jancsói, szőtsi, fejősi hagyományt követő útnak. Számunkra ez azt jelenti, érdemes vívni a szélmalomharcot, annak ellenére, hogy itthon sokszor megkongatják a vészharangot, van helye az ilyen jellegű filmeknek.
- A fiatal generáció rendezői közül talán ön az egyetlen, akinek mindig felismerhető kézjegye van. És a Delta végső formája is arra utal, tisztul a stílusa.
- A stílust a történethez választom meg. Már nem hiszek a filmnyelv stiláris jelenlétében vagy abban, hogy mindenképpen az alkotó szándéka legyen előtérben a filmjében. Inkább a klasszikus megközelítés érdekel most, hogyan tudom hátrahúzni magam, és a történet elmesélésével foglalkozni, nem pedig az önkifejezés mámorát keresni. És azt gondolom, ne a nyelv adja a feszültséget, sokkal magnetikusabb hatást érsz el, ha a lehető legfinomabb módon fejezed ki magad. Már a Johannánál is arra törekedtem, ne legyen tolakodó a rendezés.
- Mennyire befolyásolja, hogy egyben színész is?
- Nagyon. Ám nem a színészekben hiszek, nem is a színészetben, hanem abban, amikor a kamera előtt a szereplő átváltozik azzá, akivé lennie kell a filmben. Ezt csodálom, mert áldozathozatal, önmaga megmutatása - nem profizmus, hanem képesség. Minden művészet az ember megmutatása. Ezt egyébként a nagy nemzetközi sztárok is tudják. Itt most az igazi sztárokra gondolok, Mastroiannira, Bogartra, vagy akár Harrison Fordra, nem az utóbbi tizenöt év internetes celebjeire. Ebben az értelemben Tóth Orsi igenis nagy sztár.
- Mit vár a cannes-i szerepléstől?
- A meghívás ténye már több, mint amit gondoltam. A legjobb, ami történhet, az lenne, ha ezután is számítanának a filmjeimre.