Miközben az egri Városháza dísztermében május elseje tiszteletére fogadást adtak a település elöljárói a munkavállalók képviselőinek, a szocialista építőmunka egyik hajdani fellegvárában, Várpalotán retro május elsejét rendeznek: egy napra tanácselnökké "vedlik" a polgármester, a fideszes Németh Árpád. Az irónia és a nosztalgia közötti egyensúly megtalálása persze nem könnyű - mondja -, de neki talán segítséget nyújt, hogy nagyapja 1962 és 1969 között Várpalota tanácselnöke volt. E cseppet sem egyedülálló kapcsolat akár segíthetné is, hogy "akadálymentesítsük" az ünnepek közti átjárást, mert tény, hogy Európának ezen a részén a május elsejéket hajdanán alaposan elfoglalták a "szocialista seregszemlék", de ez a nap mégis csak a munka ünnepe maradt, patináját tényleg a baloldal teremtette meg. Ez okoz némi frusztrációt a politikai paletta mindkét oldalán: a baloldaliak számon kérik a kormánytól a baloldaliságot, a jobboldal meg balról előz, s a középosztály szolidaritásáról biztosítja a leszakadókat. Az adatok is felemásak: 3,8 millió aktív dolgozó tartja el a mintegy tízmilliós országot, a minimálbér adómentessége miatt sokan zsebbe kapják a kiegészítő jövedelmet, az átlagpolgár 58 éves korában már nyugdíjas. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy több időt fordítunk munkára, mint az európai átlag, a hatékonyság azonban jóval mérsékeltebb. A bér- és a rárakódó költségek rontják a versenyképességet, az emberek meg elégedetlenek, a gazdaság kifehérítése akadályokba ütközik. És ami még nagyobb gond, fogy azoknak a száma, akiknek a munka örömöt szerez. Öröm nélkül pedig gyenge a morál. Körképünk korántsem ünnepi.

Huszonnégy órában az ISD Dunaferr nagyolvasztójánál: a csapolás fáradalmai változatlanok