Bárhogy rohanunk mindannyian, nem árt felhívni a figyelmet egy ősi gyógytechnikára: a lassításra, a nyugalomra. Annál is inkább, mert külső és belső, nem utolsósorban anyagi kényszer miatt hajlamosak vagyunk egy magas lázzal járó betegségtől legyengülten, akár másnap bevetni magunkat a munkába.
Nyugalom!
Holott a legtöbb kórnak "kifutási ideje" van. Kétségtelenül léteznek igen rövid, egy-két nap alatt gyógyuló fertőzések is, de a legtöbb légúti betegség azért legalább öt-hét napig eltart. Ha a betegség még javában zajlik, csak éppen már nem égünk 39 fokos lázban, sokan inkább elvergődnek a munkahelyükre. Ahol persze nem képesek százszázalékosan megfelelni az elvárásoknak, és ráadásul a munkatársaikat is megfertőzik. Valamint könnyen rosszabb helyzetbe kerülhetnek, hisz immunrendszerük többnyire gyengébb, és a felülfertőződésnek is megnő a veszélye.
A szervezet regenerálódásához idő kell. Nemcsak a látványos hegeknek, de belső szervek gyógyulásának is megvan a maga tempója. Még egy szimpla bélhurut után is idő kell ahhoz, hogy a szervezet só-vízháztartása helyreálljon, hisz a hasmenéssel közismerten sok ion és folyadék távozik a szervezetből. Az emésztőszervi betegségek lezajlása után sokaknak azért olyan rossz a közérzetük, mert a káliumveszteség miatt gyengén érzik magukat - gyengék is.
Az más kérdés, hogy az esetek többségében valóban luxus a kórházi ágyon kivárni a teljes gyógyulást - a világ is az otthonápolás felé halad. Ám a gyógyulásnak nem a munkahelyen vagy az iskolában kell befejeződnie.
