A környezetszennyezőkkel folytatott örök harchoz rengeteg háttértevékenységre van szükség, amit nem lehet társadalmi munkában végezni. Nem kevés munkát igényel a szervezet évi 100-120 millió forintra rúgó költségvetésének előteremtése sem, hiszen a bevétel teljes egésze pályázatokból és támogatói befizetésekből tevődik össze. S ezekért bizony sokat kell kilincselni.

A zöldmozgalom konfliktusos műfaj. A környezetvédelem rövid távon sokakat érint hátrányosan. A gumigyárakban, bevásárlóközpontokban, autópálya-építkezéseken dolgozók számára valóban megélhetési kérdésről van szó, a beruházók oldalán súlyos gazdasági érdekek sorakoznak. A munkacsoport időnként mindkettőt keresztezi. Nagyon nehéz hatástalanítani az emberekre ömlő, de fenntarthatatlan fogyasztási és termelési mintákat. Főként akkor, ha politikusi szlogenné válik a négy kerék, miközben a busz és a bicikli továbbra is a szegény emberek közlekedési eszközeként szerepel a köztudatban - magyarázza a 2006-ban az Év nonprofit szervezetévé választott Levegő Munkacsoport alapítója. A tudatformálás pénz, idő és szellemi kapacitás kérdése. S nem kevés türelem szükségeltetik hozzá. Lukács András szerint a konfliktuskezelés alapja, hogy a vita az adott ügyről szóljon, és ne a mögötte álló emberekről. Ha az adott kérdésben nem értenek is egyet, másban még hasonlóan gondolkodhatnak. Példaképe Mahatma Gandhi, aki a mindennapi emberek között élt, de személyes kapcsolatot tartott fenn a politikai és gazdasági élet vezetőivel is, akikkel szemben fellépni kényszerült. A kapcsolatok nem- egyszer barátsággá fejlődtek.

De a föld mélyét kutató geofizikusokból ritkán válnak harcosok. Általában. Lukács András gyermek- és ifjúkora korántsem volt átlagos. Bár tősgyökeres pesti gyerekként látta meg a napvilágot, szülei mellett előbb Cipruson, majd New Yorkban élt hat évet. Rövid hazai kitérő után a Moszkvai Földtani Egyetemen folytatta tanulmányait. A már egyetemistaként önállóságra és különböző kultúrák megismerésére vágyó ifjút csak rövid időre elégítette ki az állami geofizikai intézetben folytatott csendes kutatómunka, így diplomáját félretéve a Magyar Eszperantó Szövetség tudományos kiadványainak szerkesztője, szakmai konferenciáinak szervezője lett. Ez egyúttal lehetőséget adott a világjárásra. Megismerkedhetett a hazainál fényévekkel előrébb járó nemzetközi zöldmozgalmakkal. Az iránymutatás jól jött. A rendszerváltó társadalmi mozgás első akciói éppen környezetvédelmi kérdések köré szerveződtek. Ezek közé tartozott a budapesti Mártírok útján tartott felvonulás. Az itt lakó gyerekek vérében ugyanis több ólmot találtak, mint amennyi a felnőtt gyári munkásokéban megengedett volt. Az Eszperantista Természetvédők a BME és az ELTE környezetvédő csoportjával karöltve csatlakoztak a tiltakozókhoz. Menet közben rájöttek, hogy hatékonyabban léphetnek fel, ha állandósítják az alkalmi társulást. Mire a harmadik köztársaság napja felvirradt, megalakult a Levegő Munkacsoport is.

Az eleinte kéthetente ülésező amatőrök mára profi játékosokká keményedtek. Évente kétezer ügyet képviselnek, tanulmányokat, döntés-előkészítő háttéranyagokat készítenek, törvénymódosítási javaslatokat nyújtanak be. - Kezdetben csodabogárnak tartottak, ma tárgyalópartnernek - foglalja össze a változást Lukács András. A környezetvédelem megkerülhetetlen kérdés lett a politikai-gazdasági döntéshozatalban, bár a tettek nem mindig tükrözik az elveket. Hiába fogadott el a Fővárosi Közgyűlés egy példaértékű levegőtisztasági programot, amelyben kiemelt szerepet szánt a tömegközlekedés fejlesztésének, ha azóta csak jegyáremelésről, járatritkításról és a BKV csődjéről hallani. A környezetvédelem nem a gazdagok luxusa, mindenki nyerhet vele. Jól példázza ezt a németországi zöldadóreform. A különféle energiahordozókra, köztük az üzemanyagra kivetett adók emelése, illetve a környezetkímélő tevékenységek állami támogatása együtt jelentős gazdaságélénkítő hatást eredményezett. Sokkal többe kerül nem cselekedni, mint tenni valamit a környezetünkért.

Otthon persze nehéz prófétának lenni. Az első bevásárlóközpont építése ellen indított harcot leszámítva, Lukács András ritkán folyik bele a budaörsi zöldügyekbe. Városukban nem ültet fákat, nem indít szemétszedési kampányt, és tiltakozó akciókat sem szervez a nagyberuházások ellen. Saját portáján viszont feltörette a betont, nem vásárol műanyagba palackozott italokat, húst is csak keveset eszik. Autója nincs, néha taxival, többnyire tömegközlekedési eszközzel jár, ha teheti, biciklizik és gyalogol. A tévévásárlás elől ugyan nem tudott kitérni, de néhány év múltán gyermekei is belátták, hogy értelmetlen időrablás. Hivatásos környezetvédőnek egyikük sem készül. A legnagyobb a modern üzleti tudományokat tanulmányozza, a középső filozófiát tanul, míg a legkisebb gépészmérnök lesz, ha felveszik az egyetemre. Állatszeretetüket jelenleg egy macskán és egy fehér patkányon élik ki.

A helyi közösségek nevében az általa vezetett Levegő Munkacsoport is csak akkor lép fel, ha az érintett lakosok erre kifejezetten felkérik. Ellenükben ugyanis egy jó ügy érdekében sem érdemes dolgozni, nélkülük pedig kétséges a siker. A hozzájuk kerülő ügyek sokfélék: egyetlen fa kivágásától a legkülönfélébb nagyberuházásokig terjed. Utóbbiakhoz komoly jogi, szakértői anyag szükségeltetik, amelyek elkészítéséhez nem elég a lelkes társadalomjobbító szándék. Így ezeket gyakorta a munkacsoport is külsősöktől rendeli meg, pénzért. Az adott ügyön túlmutató próbaperek azonban megérik a befektetést, hiszen kockázatossá tehetik a hasonló környezetromboló beruházásokat, eltántorítva a befektetőket. A hipermarketek és bevásárlóközpontok elleni küzdelmüket egyelőre kudarcok szegélyezik, ám az ilyen irányú lakossági tiltakozásokat mégis felkarolják, hiszen ezzel legfőbb elveik egyikét - a fenntarthatatlan fogyasztás elleni harcot - képviselik.

Nem mintha nem lenne elég feladat. Jut belőle minden hazai zöldnek. Ha ötször ennyien lennénk, akkor sem tudnánk mindenütt ott lenni. A hazai környezetvédelmi szervezetek szakosodtak, bár az ügyek nagy része nem csak egy témát érint. A súrlódásmentes viszonyt Lukács szerint az állami források szétosztása sem rontja el. Annyira kevés a környezetvédelmi szervezetekre szánt pénz, hogy összeveszni sem érdemes miatta. Széthúzás helyett az összefogás tűnik gyümölcsözőbbnek. Minél több erős szervezet jön létre, annál nagyobb a civil nyomás. S ha ez eléri a kritikus pontot, akkor talán a politikusok is mernek népszerűtlen döntéseket hozni. London népe is csak a bevezetés után egy évvel fogadta el a dugódíjat. Bogota lakói pedig három évig őrültnek tartották polgármesterület, ám a vaskézzel élhetővé varázsolt város végül őt igazolta.

Otthon persze nehéz prófétának lenni. Az első bevásárlóközpont építése ellen indított harcot leszámítva, Lukács András ritkán folyik bele a budaörsi zöldügyekbe.