- Bukott miniszter?

- Dehogy. Hosszan beszélgettünk a miniszterelnök-pártelnökkel arról, hogy ebben a nehéz helyzetben mivel tudnék a legtöbbet segíteni neki és az MSZP-nek. Arra jutottunk, hogy a párt irányításában, az operatív ügyek szervezésében tudunk most a legtöbbet tenni.

- Utóbbi feladatok közé vehetjük a pártpénztárnoki feladatokat is?

- Nem, a pártpénztárnoké nem azonos ezzel a pozícióval. A pártelnök azonban azt szeretné, hogy a döntéshozatal koncentrált legyen, és ezzel a pártelnöki kabinet vezetőjét, azaz engem kíván megbízni.

- Az MSZP jelenleg alig tízszázalékos támogatottságot tudhat maga mögött. Miként tudja segíteni az elmozdulást? Egyáltalán: a kisebbségi kormányzás alkalmas lesz erre?

- Ez egy nehéz időszak, és ilyenkor arra van szükség, hogy a kormányban és a pártban is mindenki megtegyen mindent azért, hogy ezen az időszakon túl legyünk. Nem lesz könnyű, ezzel tisztában vagyok.

- Ön hisz a kisebbségi kormányzásban?

- Ez nem hit kérdése. Azon múlik, hogy elő tudjuk-e készíteni a törvényjavaslatokat úgy, hogy azokhoz parlamenti többséget is biztosítsunk. A kormányzás egyébként nem csak a parlamenti munkából áll. A miniszterek rendeleteket alkotnak, irányítanak, feladatokat látnak el. Erre is koncentrálni kell.

- Biztosítottnak látja, hogy mindaz a munka, mindaz a feladat, amelybe miniszterként belefogott, végig is fog menni?

- Hat évig voltam kormánytag, négyszer tettem miniszteri esküt a Parlamentben, és három tárcát irányítottam. Elvégeztem sok dolgot: működnek a kistérségek, a turizmus és a sport területén nemzeti stratégiát fogadtunk el, korábban nem lévő közmunkaprogramokat indítottam el, és még sorolhatnánk. Azt gondolom, sikeres időszakot tudhatok magam mögött. Tisztességgel elvégeztem a munkámat, most egy új kihívás előtt állok.

- Az MSZP érdekében érdemes lenne ismét szétválasztani a pártelnöki és a miniszterelnöki posztot?

- Nincs napirenden ez a kérdés, nem is kell most ezzel foglalkozni.

Távozik, érkezik