A történet kezdetei 1979-re nyúlnak vissza. A Fővárosi Tanács megbízásából a Metró Beruházási Vállalat akkor építette meg a Bogdáni úti autóbusz-pályaudvart. Mivel a létesítmény kialakításához szükség volt a magyar állam tulajdonában, de az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kezelésében lévő két ingatlanra is, azokat igénybe vették, a Fővárosi Tanács pedig a "kölcsönvett" nagyjából tízezer négyzetméterért akkori áron egymillió forinttal kártalanította az Express Irodát.

A tanács határozatainak megfelelő állapotokat azonban a telekkönyvekben elfelejtették átvezetni, ami akkoriban nem okozott különösebb nehézséget. A rendszerváltás után azonban az Express jogutódja - mivel elődjének kezelői jogát nem törölték a telekkönyvi nyilvántartásból - bejegyeztette az annak idején a buszpályaudvar megépítéséhez igénybe vett két telekre a saját tulajdonjogát, majd azokat 1998-ban egy Estivo nevű kft.-be apportálta.

Mindez senkinek sem tűnt fel 1999-ig, amikor a kaszásdűlői lakótelep kettes ütemének tulajdonjogát kezdték utólag rendezni. A Főpolgármesteri Hivatal ekkor szerzett tudomást arról, hogy a BKV tulajdonképpen jogcím nélküli használja a Bogdáni úti buszpályaudvart, hiszen az papíron két, magántulajdonban lévő telken fekszik. A Városháza, hivatkozva az 1979-es fővárosi tanácsi határozatokra, bíróság előtt próbált érvényt szerezni az igazának. A 2003-ban született, első fokú ítélet elutasította a Városháza keresetét, a 2006-ban meghozott másodfokú döntés azonban kimondta: a szóban forgó ingatlanokra be kell jegyeztetni a fővárosi önkormányzat tulajdonjogát.

A jogvita azonban itt nem zárult le, mert a telkek magántulajdonosa, az Estivo Kft. felülvizsgálati kérelemmel élt, ennek nyomán pedig a Legfelsőbb Bíróság elutasította a főváros igényét.

Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a fővárosnak csaknem négymillió forint perköltséget kell megtérítenie az Expressnek és az Estivónak, ráadásul az érintett ingatlanokra vonatkozó birtokállapotokat is helyre kell állítania. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a Bogdáni úti buszpályaudvart a föld színével kellene egyenlővé tenni, és a környékbeli utcákat is meg kellene szüntetni, hogy az Estivo a saját ingatlanait birtokba vehesse.

A cég felajánlotta, hogy hajlandó átadni a buszpályaudvart a fővárosnak, az igazságügyi forgalmi értékbecslés szerint félmilliárd forint körüli összegért vagy megfelelő csereingatlanért. A főváros ezért felajánlotta a Tétényi úti üzletközpont és egy szomszédos másik ingatlan átadását.

Az Estivo, bár birtokba venni nem tudja az ingatlanait, tulajdonosként 12 évre visszamenőleg pénzt követel a csatornázási művektől és a BKV-tól azért, mert használják az ő telkeit. (Bár az általános elévülés miatt legfeljebb öt évre visszamenőleg lehetnének ilyen igényei a cégnek, a főváros által indult perek miatt az elévülés megszakadt.) Az ügyben készült szakértői vélemény szerint a cégnek több mint egymilliárd forintot jár jogosan a két budapesti közműcégtől.

A Fővárosi Közgyűlés a legutóbbi ülésén a jogvita rendezése érdekében forgalomképessé nyilvánította volna a Tétényi úti üzletközpontot - egy tucat másik ingatlan mellett -, hogy azt elcserélhesse a Bogdáni úti buszpályaudvarért. Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ) gazdasági főpolgármester-helyettes végül kivetette a csomagból a Tétényi úti üzletközpontot, mivel a városüzemeltetési bizottság múlt heti ülésén kiderült, a Bogdáni úti pályaudvart a BKV jó eséllyel nélkülözni tudná, az ügy a közlekedési vállalat állásfoglalása után folytatódhat. Az eredeti javaslat szerint egyébként mind a BKV, mind a Városháza közlekedési ügyosztálya kifejtette: a végállomást mindenképpen meg kell tartani, annak áthelyezése ugyanis horribilis költségekbe kerülne, ráadásul a környék teljes közlekedését át kellene szervezni.

Egy harminc évvel ezelőtti baki miatt magántulajdonba került a Bogdáni úti végállomás