Delfinkutató leszek! Egy második osztályostól nem meglepő az efféle kijelentés. Ma már nem is irreális. A nem kis képzelőerővel megáldott szülő előtt ki is rajzolódik a repülőtéren könnyező anya, az unokáit csak sátoros ünnepeken látó nagymama képe. A versenyképesség jegyében ő maga állította gyermekét erre a pályára: két tannyelvű iskola, különórák, edzés. Nincs egyedül. Mintha a középosztálybeli szülők eleve arra szocializálnák gyermekeiket, hogy elmenjenek.

Elsősorban a fejlődő országokra jellemző, hogy a család tudatosan jelöli ki egyik tagját a nagy utazásra, aki azután a kollektív segítséget meghálálva pénzzel támogatja az otthon maradókat - utal külföldi kutatási eredményekre Hárs Ágnes migrációkutató. Magyarországon azonban nem a jövendő pénzforrás biztosítása a cél, hanem a versenyképesség növelése. Az idegen nyelven beszélő, külhoni diplomával, illetve munkatapasztalattal bíró fiatal karrierje jóval meredekebben ívelhet felfelé. Az önbizalom és a motiváció erősítése, a megfelelő iskolák és a képességfejlesztési lehetőségek biztosítása hazánkban egyelőre nagyobb szülői szerepvállalást igényel, mint Nyugat-Európában.

- Amikor először ment el, azt hittem, belepusztulok. Éjt nappallá téve aggódtam: éhen hal, rászoktatják a drogra, elrabolják az emberkereskedők. A fiam megnyugtatásul hetente odaállt New York egyik köztéri webkamerája elé, hogy a világhálón keresztül láthassam, jól van - emlékszik vissza gyermeke első amerikai felfedezőútjára Wundele Gabriella óvodapedagógus. - Néhány évvel később már nem voltam halálra rémülve, de kézzel-lábbal tiltakoztam a külföldi munkavállalás terve ellen. Hiába. Furcsa módon ma többet tudok róla, mint amikor egy városban éltünk. Akkor jó, ha hetente kétszer beszéltünk telefonon, ma minden este váltunk egy e-mailt. Váltig állítja, hogy hazajön. De amikor a látogatás végén a repülőtéren búcsúzkodunk, már látom, hogy könnyű szívvel megy. Már ott van otthon, és ide jön látogatóba.

Az ipari formatervező mérnök szakon végzett fiú Amszterdamban dolgozik egy New York-i székhelyű cég soknemzetiségű csapatában. Nagyok az elvárások, cserébe kiszámíthatóak a viszonyok, a fizetés tisztes. Nem akar külföldön megöregedni, bár New Yorkban szívesen dolgozna még pár évet.

Egy nemzetközi felmérés szerint a magyar munkavállalók 68 százalékát a családi tényezők akadályozzák a külföldi álláskeresésben. A Kelly Services 33 országra kiterjedő kutatása során 115 ezer munkavállalót - köztük 4400 magyart - kérdeztek meg munkába járási szokásaikról és elképzeléseikről. Az eredményekből kitűnik, hogy honfitársaink fele fontolgatja a külföldi munkavállalást, ám valóban mobilnak a 34 év alattiak - közülük is a 24 évesnél fiatalabbak - tekinthetők. A legvállalkozóbb szelleműek az egyetemisták, illetve a friss diplomások. A nyelvtudás, az ösztöndíjak és a különféle egyetemi projektek és a kutatási programok szélesre tárták a világ kapuját. S aki egyszer elment, nehezen tér vissza. Akkor se tartósan. Ők a projektvándormadarak: ösztöndíjról kutató-gyakornoki programra szállnak. Sehol se töltenek el hosszabb időt, amíg csak egy ígéretes állás vagy szerelem meg nem akasztja őket valahol. A Magyarországon diplomázó többség azonban itthon kezd karrierépítésbe, legfeljebb néhány évnyi sikertelen próbálkozás után keres jövőt magának külföldön.

- Nem az a lényeg, hogy hányan vándorolnak ki, hanem az, hogy kik. Ha csak ketten mennek el, de ők választott hazájukban kutatásaikkal új paradigmákat nyitnak, és ezzel milliós, milliárdos hasznot termelnek más ország gazdaságának, az nagyobb veszteség, mint ezer szellemi segédmunkát végző kivándorlása - magyarázza Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki főtanácsadója, aki Csanády Mártonnal, a Budapesti Kommunikációs Főiskola docensével és Személyi László szociológussal a minap fejezte be a diplomások elvándorlását vizsgáló kutatást.

Az interneten szétküldött, illetve az MTA honlapjáról letölthető kérdőívek közül 358 értékelhetően érkezett vissza. A minta ugyan nem tekinthető reprezentatívnak, de így is kétszer annyi potenciális válaszadót sikerült elérni, mint a korábbi felmérések során. A magyar "agyvesztés" mértékét húszezerre becsülik a kutatók. Az agyelszívás első nagy hulláma a rendszerváltozás idejére tehető, a másodikat az uniós csatlakozás hozta, de a köztes időszakban is folyamatos volt.

Az Egyesült Államok mellett Belgium a legkedveltebb célország, hiszen Brüsszel nemzetközi intézményei százával szívják fel az idegen nyelven jól beszélő diplomásokat. Kedvelt útirány még Németország, Luxemburg, Nagy-Britannia és Olaszország. A kutatók valamennyi földrészről, ezen belül 26 országból kaptak válaszokat.

A válaszadók negyede többdiplomás, harmadának doktori vagy más tudományos fokozata van. A kiadott magyar diplomák arányaihoz képest jóval több közöttük a jogi, gazdasági és természettudományos végzettségű. Bölcsészek és művészek elvétve sem akadnak közöttük. A kivándorlás három fő okaként a jobb fizetést, a szakmai fejlődést, a karrier lehetőségét, illetve a hazai társadalmi klíma taszító voltát határozták meg. A többség megtalálta a számítását. Magasabb életszínvonal, jobb munkafeltételek és nagyobb lehetőségek az előrejutásra. A szabadidő és a szabadság eltöltését is kellemesebbnek ítélik meg a válaszadók odakint, mint itthon. Alig negyven százalékuk gondolja úgy, hogy hazatelepülne, de közülük is minden harmadik úgy véli, erre legfeljebb tíz év múlva kerülhet sor.

- Gondolkodom a hazatérésen, de tudom, hogy otthon éjjel-nappal dolgoznom kellene ahhoz, hogy a jelenlegihez hasonló színvonalon éljek. S ez még úgy is igaz, hogy a mostani munkám köszönő viszonyban sincs az otthonival, hiszen két diplomával, három nyelvismeretével egy ingatlanos cégnél dolgozom recepciósként - mondja a Franciaországban élő Lukács Katalin. Húga, szintén három nyelven beszélő, többdiplomás lány hosszú külföldi tartózkodás után hazatérve Magyarországra havi 128 ezer forintért dolgozik egy nemzetközi utazásszervező cégnél.

Hiába a külföldi elit egyetemen szerzett diploma, a doktori cím, szakmai ösztöndíjak és jó referenciák, kapcsolatok nélkül nehéz újrakezdeni itthon. A magasan kvalifikált munkatársaktól inkább tart a magyar cégek többsége, mintsem tárt karokkal várná. A külföldi tanulmányokat folytatókat sok helyen túlképzettnek, veszélyes versenytársnak ítélik, és elutasítják. "Amikor a húsz éve Amerikában dolgozó és nevet szerző kutatóorvos unokatestvérem heveny hülyeségből jelezte hazatérési szándékát a Magyar Tudományos Akadémián, jóindulatúan figyelmeztették: ne is számítson állásra, előbb az itthoniaknak kell adni. A dolog pikantériája, hogy korábban éppen az MTA akkori elnöke tanácsolta neki, hogy ha valamit el akar érni, maradjon kint" - olvasható a főként külföldön élő, illetve oda készülő diplomások által látogatott Minden kikötőben blogon.

A diplomások migrációja nem feltétlenül veszteség, ha néhány év múltán visszahozzák az időközben felszedett tudást. Nem a jelenség aggasztó, inkább annak egyirányúsága. Az elvándorlást nem lehet megakadályozni, de nem szerencsés, ha a magyar agyak elvándorlását pusztán a külföldi kereseti viszonyok szabályozzák - összegez Kucsera Tamás. - Meg kell küzdeni a tudáselitért. Jelentősen emelni kellene a fizetéseket, ám ez önmagában nem elég. A diplomások itthon tartásához meg kellene változnia a magyar társadalmi klímának is.