Politikai és vallási szakértők hosszú évek óta vitatkoznak az iszlámról. Szükségszerűen következik-e a mozlim hitelvekből a szélsőséges, fundamentalista irányzatok kialakulása, vagy olyan vadhajtások ezek, amelyeknek semmi közük a vallási tanításokhoz? Keresztény és iszlám vezetők közül sokan az utóbbit tekintik evidenciának.

Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnöke meghívására a közelmúltban a katolikus egyház és más keresztény felekezetek képviselői Esztergomban muzulmán közösségek vezetőivel találkoztak. A tanácskozás egyik előzménye, hogy pár hónapja négyszáz európai mozlim közösség képviselője kiadott egy chartát, amely aggodalmát fejezi ki a szélsőségek erősödése miatt. Időközben tárgyalások indultak a Vatikánban is, a folytatás pedig Brüsszelben lesz, ahol októberben nagyszabású keresztény-muzulmán konferenciát rendeznek. Várhatóan közös állásfoglalást fogalmaznak, és nem sokkal később XVI. Benedek pápa is találkozik a mérsékelt muzulmán vezetők küldöttségével. Ha minden a tervek szerint alakul, az együttműködés formájaként létrejön egy vallásközi fórum.

És hogy utána mi következik? Erdő Péter szerint kár lenne jóslásokba bocsátkozni: előbb jussunk el idáig. A párbeszéd alapját a különbségek ellenére meglévő közös értékek jelentik, és azok a kihívások, amelyek az egyházak részéről is összehangolt fellépést igényelnek. Egyetértés van abban is - mondta -, hogy a hitnek nem szabad mások ellen irányulnia.

A bíboros nem szeretné azt a látszatot kelteni, mintha az együttműködés teljes mértékig akadálytalan lenne: "Meg kell ismernünk egymást. Csak így szüntethetők meg a kölcsönösen munkáló előítéletek és félreértések."

Az európai mozlim chartát aláíró vezetők a kontinensen élő muzulmán lakosságnak becsülhetően a 25-30 százalékát képviselik. Kérdés, hogy a többiek is hajlandók-e elfogadni a nyugati típusú demokratikus berendezkedést. Erdő Péter szerint a tájékozódást nehezíti, hogy a mozlim közösségek nem hierarchikus rendben épülnek fel: az iszlámban nincs olyan központi vallási tekintély, mint a katolikus egyház esetében a pápa. Annyi biztos - hangsúlyozta a bíboros -, hogy a chartához csatlakozó muzulmán személyiségek türelmes és nyitott felfogást képviselnek. Ha hitük gyakorlását biztosítva látják, akkor tudomásul veszik, hogy az európai szekularizált társadalmakban az állam és az egyház egymástól szétválasztva működik.