Több mint húsz horvát válogatott labdarúgónak van felmondhatatlan megállapodása olyan "menedzserrel", aki nemzetközi licenc nélkül dolgozik, s a szokásos 5-15 százalék helyett legalább harmincat vesz el a futballista jövedelméből.
Csak fiataloknak
A Globus horvát hetilap legfrissebb számában megjelent többoldalas beszámoló szerint ezek az urak inkább tanácsadónak vagy mentornak, esetleg impresszáriónak szeretik hívatni magukat. Nagyvonalú támogatók: mobiltelefont, lakást, autót vesznek védencüknek. A fiatal tehetségekre hajtanak, akiket közjegyző előtt aláírt megállapodással kötnek magukhoz. Ebben az is szerepel, hogy amennyiben a játékos később külföldre szegődik, komoly jutalékot fizet, majd a bére meghatározott részét is rendszeresen haza kell utalnia egy számlaszámra.
A "tanácsadók" köre meglehetősen érdekes. A legismertebb közülük talán Sinisa Soso, a korábban emberölésért hét évet ült vállalkozó, aki például Ante Rukavinát, a Hajduk Split ötmillió euróra (csaknem 1,3 milliárd forintra) taksált fiatal futballistáját menedzseli. A spliti rádióállomás egy évvel ezelőtt bejátszotta Soso "véletlenül rögzített" telefonbeszélgetését a Hajduk másik játékosával, akivel egy külföldi próbajáték feltételeiről tárgyalt. Egyértelművé vált belőle, hogy a labdarúgó sok pénzt kap Sosótól, ezért ha jótevője úgy kívánja, még az aktuális meccsről is hajlandó ellógni.
Az 1998-as világbajnokság gólkirályát, Davor Sukert is összefüggésbe hozták az alvilággal, hiszen évekig volt Dino Pokrovac társa a futballbizniszben. Többek között Niko Kranjcart - az akkori szövetségi kapitány fiát, aki jelenleg a Portsmouth és a horvát válogatott játékosa - menedzselték együtt, egészen addig, amíg Pokrovacot, ahogy a sajtó írta, "maffiamódszerekkel" ki nem végezték.
Totális kuszaság uralkodik tehát a horvát futballban. A 357 profi játékosra 40 hivatásos, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél is bejegyzett menedzser jut, ám hallgatólagosan minimum százan foglalkoznak futballisták adásvételével. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a menedzserek sokszor klubok tagjai vagy tulajdonosai is, s bár jogszabály tiltja el a menedzseléstől a labdarúgással hivatásszerűen foglalkozókat, a legtöbbjük családjában akad erre valaki: Slaven Bilic szövetségi kapitánynak például a testvére vezet ügynökséget. S bár ő a negyven "jogtiszta" szakember egyike, sokszor felróják neki, hogy helyzeti előnyben van, hiszen azok a játékosok, akik legalább egyszer bekerülnek a nemzeti válogatottba, mindig értékesebbek külföldön.
Luka Bonacic, a Hajduk Split korábbi trénere, akit 2006-ban máig ismeretlenek baseballütővel brutálisan megvertek, azt állította a rendőrségen, hogy őt is megkeresték azok, "akik a saját játékukat játsszák", és néhány játékost különösen a figyelmébe ajánlottak. A Nova horvát kereskedelmi csatorna megkérdezte az ügyről a FIFA-t. A nyilatkozó illetékes annyit mondott: tudnak a fura horvát helyzetről, ám úgy gondolják, hogy kivizsgálása a nemzeti szövetség feladata. (A jogszabályok világosak: minden olyan játékos, akinek kétes kapcsolatai vannak, illetve minden olyan menedzser, aki nemzetközi licenc nélkül dolgozik, akár 50 ezer svájci frankra is büntethető.)
A horvát sportminisztérium is visszapasszolta a labdát azzal, hogy hivatalos jelentést vár. A Horvát Labdarúgó Szövetség alelnöke viszont azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy soha, egyetlen egy bejelentés nem érkezett hozzájuk maffiakapcsolatokról vagy feketén dolgozó menedzserekről.