Kisfiús, filigrán, szerény, noha világbajnok, vb-ezüstérmes, kétszeres Copa America-győztes hátvéd, és Carlos Alberto betette az utóbbi ötven év brazil álomcsapatába. Aldair ma este fél nyolckor, a Bozsik stadionban fellép a Honvéd-Brazil Masters öregfiúk-talál-
kozón.
Örök Város, örök 6-os
- Mit nem nyert?
- Olimpiát, miként egyetlen brazil labdarúgó sem.
- Ez nem fájhat oly nagyon...
- Dehogynem: egész Brazília szenved ettől.
- Azért csak-csak elért "valamit". Például 81-szer játszott a nemzeti együttesben; épp anynyiszor, mint Jairzinho. Ön előtt csupán tizenketten vannak, köztük olyanok, mint Djalma Santos, Pelé, Rivellino...
- Nem is ábrándoztam arról, hogy ilyen játékosok társaságába kerülök. Legföljebb arról álmodoztam: ha egyetlen egyszer beválogatnak...
Aldair (Nascimento dos Santos)
- Ehhez képest az is megtörtént önnel, ami csak nagyon kevesekkel: amikor befejezte római pályafutását, az AS Roma "visszavonultatta" a mezét. Ma úgy van, hogy Mexes az 5-ös, Pizarro a 7-es, de 6-os nincs.
- Tizenhárom évet töltöttem az olasz fővárosban, és talán ez a gesztus volt annak a hosszú játékidőnek a legszebb pillanata. Itáliából amúgy is megannyi nagyszerű emléket őrzök, nemrégiben épp ezért költöztem vissza Rómába.
- Flamengo vagy AS Roma?
- Jó kérdés... Mindkettőt imádom, nem tudok választani.
- És a legkedvesebb játékos?
- Gyerekkoromban Zico, aztán pedig Ronaldo.
- Ha Ronaldo nem lett volna rosszul az 1998-as vb-döntő napján, akkor az az arany is a braziloké?
- Biztos vagyok benne. Az eset nagyon megviselte a csapatot; mi már megérkeztünk a stadionba, és Ronaldót még a kórházban ápolták. De még inkább nyerünk, ha a megsérült Romariót, aki az együttes hangulata szempontjából is nagyon fontos játékos volt, nem hagyják ki a keretből. A vb előtt még a brazil futballban is ritka erős csapatot alkottunk Cafuval, Roberto Carlosszal meg főként a Ronaldo, Romario csatárpárossal.
- Játszott hát - Ronaldo mellett - Bebeto, a négy évvel korábbi világbajnokság hőseinek egyike. Az 1994-es vb-t - tekintve, hogy a szokásosnál több védekező játékos szerepelt a brazil együttesben - a védők vagy a támadók nyerték-e meg?
- Kívülről úgy fest, mindig a csatárok győznek, mert ők rúgják a gólokat. De ott voltunk mi is... Meg Parreira kapitány, aki - hiába bírálták sokan - kiválóan összerakta a csapatot.
- Mitől olyan ragyogó a brazil futball?
- Attól, hogy sehol másutt nem lehet annyira szabadon játszani, mint nálunk.
- A szabadságon kívül a legnagyobb élménye?
- Az 1994-es vb-döntő.
- A 0-0?
- Ahogyan Cafu is mondta: nincs annál különlegesebb érzés, mint megérinteni a világbajnoki trófeát. Odáig még annál is nehezebb eljutni, mint leszerelni Ronaldót...