Azon töprengek napok óta, hogyan maradhatott ki a felsorolásból a gatya. Mert, ugyebár, ha az adóbevétel növelése a cél, akkor tudomásul kellene venni, hogy nem mindenki hord öltönyt, kosztümöt, nyakkendőt, szőnyeget még kevésbé, ezáltal a magyar polgároknak egy nagyon jelentős hányada eleve megúszná a járulékfizetést. Meg aztán, ahogy ismerjük az adófizetők mentalitását, honfitársaink egy pillanat alatt ki fogják találni, hogyan lehet kibújni a járulékfizetési kötelezettség alól. Kibújnának az ingükből és a blúzukból, szögre akasztanák a zakójukat, átöltöznének trikóba, pólóba és pulóverbe.

Engedtessék meg nekem, hogy egy kicsit továbbfejlesszem a képviselő úr alapjában korszakalkotó, részleteiben viszont kissé fésületlen ötletét. Az a baj, hogy vezetőink a költségvetés tátongó lyukai miatt pánikolva egymás után bombáznak bennünket a legkülönfélébb átgondolatlan adóötletekkel. Akkor is ingben gondolkoznak, amikor gatyában kéne. Alsóneműt ugyanis nagyjából mindenki visel. Ezért tulajdonképpen a gatyaadó volna a lehető legigazságosabb megoldás az egyenlő állampolgári teherviselésre. Egy kis további ötleteléssel ugyanis finomra lehetne hangolni az egész jelenlegi adórendszert. Ha például figyelembe vennénk az alsó osztályok alsóviselési szokásait és a feketegazdasági szereplők fehérneműinek állapotát is, egykettőre gatyába rázhatnánk egész adórendszerünket. Csak össze kéne ültetni az adószakértőket a gatyaspecialistákkal, hogy együtt dolgozzák ki az adósávokat a klottgatyától a tangáig.

Az alsóviselés összekapcsolása az adóviseléssel beláthatatlan bőségű új bevételi forrásokat nyitna meg a költségvetés számára. Hiszen a jelenlegi adórendszerünknek is alapvető célja az állampolgárok legatyásítása, csak ezt most hihetetlenül bonyolult rendszer révén próbálják megvalósítani. A szakemberek több mint ötvenféle adónemet tartanak nyilván, amivel világviszonylatban is közröhej tárgyát képezzük a sarcszakmában. Pedig a mai adónemeknél sokkal egyszerűbben volna behajtható a nemek adója.

Meggyőződésem, hogy a fehérnemű sokkal többet elárul viselője anyagi helyzetéről, mint bármiféle jövedelemkimutatás. Magyarra fordítva: mutasd a bugyogód, megmondom, ki vagy! Így aztán az adóalanyt legkönnyebb az alsóneműjén keresztül megfogni. Ráadásul nem volna szükség az igen bonyolult és kétes kimenetelű vagyonosodási vizsgálatokra, amikor ugyanez egy nagyon egyszerű legatyásodási revízióval megoldható volna. Az APEH amúgy is minden intim iratunkba és dossziénkba beleturkálhat, ehhez képest nem volna túlságosan nagy változás, ha a nadrágunkba is betekintést nyerne. Így valószínűleg a legtöbb adóvizsgálat egyszerű letolással végződhetne.

Őszintén szólva, azért beszélek ilyen könnyen, mert engem személy szerint nem érintene közelről a dolog, hiszen adóellenőrzés idején amúgy is eleve pelenkát hordok.