- Akad azért néhány terület a tartalmak rögzítésében, ahol egész jól állunk - mondja Tószegi Zsuzsanna, a Magyar Szabadalmi Hivatal tájékoztatási és formatervezési főtanácsadója, a magyar kulturá-
lis örökség digitalizálásának egyik központi alakja, a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) kidolgozására irányuló projekt egykori vezetője.

A 2006 elejétől elérhető NAVA tévé-, rádió-, valamint videofelvételek böngészésére kínál lehetőséget - a filmek szerzői jogi okok miatt csak a NAVA-pontokról nézhetők. Másfél évvel ezelőtt írott cikkünk 272 ilyen helyet em-lít, idén áprilisra ez a szám 600-ra emelkedett, s naponta tovább nő.

Fontos adatbázis a Nemzeti Digitális Adattár (NDA) is, amely nem másolja és tárolja
a csatlakozó intézmények ál-tal digitalizált állományokat, hanem az információkból, metaadatokból katalógust állít elő, így segítve a keresést, az online hozzáférést. Ez azonban csak addig tud működni, míg az adott weblap él. A 404-es csapdáját ez a rendszer sem tudja kikerülni.

Az online tartalmakkal való foglalkozást tovább nehezíti, hogy a netes szöveges tartalmakra nem vonatkozik a sajtótermékeket érintő kötelespéldány-rendelet.

- Az analóg forrásokról mára bebizonyosodott, hogy sokkal időtállóbbak, mint a digitális formátumok - állítja Tószegi Zsuzsanna, megjegyezve: már eddig is pótolhatatlan veszteségeket szenvedtünk a számítógépes adathordozók, a CD-k, DVD-k, merevlemezek, mágnesszalagok hibái miatt. Gondot okoz még, hogy a régi szoftverek, eszközök már nem kompatibilisek az újakkal. Ezt a gondot egyrészt a régi hardverek és programok megőrzésével, másrészt az időnkénti átkonvertálással, illetve az újabb hordozóra történő rögzítéssel lehetne megoldani.

- Ezzel kapcsolatban azonban felvetődik a kérdés: mit is őrzünk meg így? Lehet, hogy megmaradnának a bájtok, a színtiszta információ - de a dokumentum maga az enyészeté lenne, a lejátszó környezetet nem tudnánk visszaadni - fogalmaz a főtanácsadó.

Egyáltalán: lehetséges a teljes világháló archiválása? - kérdezem. Tószegi Zsuzsanna úgy véli, legfeljebb országos szinten valósítható meg a
háló rögzítése, a hagyomá-nyos könyvtárak világméretű együttműködéséhez hasonló módszerekkel. Ha az országok afféle digitális "nemzeti impresszumot" állítanának össze, s azt egymás rendelkezésére bocsátanák, sokat tehetnének a tartalmak megőrzéséért.

Azt is el kéne dönteni, általában a netet szeretnénk archiválni, vagy csak azokat a tartalmakat, amelyeknek nincs analóg megfelelőjük. Többek között ilyenek a netes újságok, a felhasználói tartalmak, a nyilvánosságnak szánt naplók, blogok - sok esetben a korra nagyon is jellemző, ezért a későbbi nemzedékek számára potenciálisan fontos - bejegyzései.

Mi kell tehát a digitális örökség megőrzéséhez? Tószegi Zsuzsanna azt mondja, a tartalmakat előállítók felelősségtudata mellett elsősorban politikai akarat, amibe beleértendő egy felülvizsgált, korszerűsített kötelespéldány-rendszer tető alá hozása is. Az UNESCO-nak a témában született chartája szerint leginkább a digitális módon létrejövő, más formában nem létező tartalmakra kellene figyelni, hiszen ezek a legsérülékenyebbek. Az Országos Széchényi Könyvtár többször kezdeményezte egy konzorcium létrehozását, amelynek a magyar interneten fellelhető dokumentumok összegyűjtése, archiválása volna a feladata.

- A kezdeményezés visszhang nélkül maradt - mondja Tószegi Zsuzsanna -, pedig talán nem is lenne olyan bonyolult a dolog. Csak el kéne fogadni, be kéne tartani az UNESCO iránymutatásait.

Úgy látszik, ez nálunk egyelőre nem megy.

Egy gyakori hibaüzenet