Gondokat okoznak a olajdollárok Mexikóban

A sok pénz szegénnyé tesz. Ez a paradoxon jellemző ma Mexikóra. Az olaj havonta 11 milliárd dollárral gazdagítja az államháztartást, az április 8-án a szenátusban előterjesztett törvénytervezet az olajipar reformjáról mégis a pénz hiányával indokolja a magántőke bevonásának szükségességét a termelés szinten tartására, illetve növelésére.

Áprilisban a napi kitermelés hárommillió hordó körül mozgott, de az állami olajvállalat, a Pemex legutóbbi jelentése szerint márciusban hét százalékkal csökkent a kitermelés. Az ok: a legnagyobb sekélyvízi lelőhely, a Mexikói-öböl déli részén elterülő Cantarell a korábbi évek rablógazdálkodása miatt kimerülőben van.

Az ország olajtartalékait ma kilenc évre becsülik, de eddig feltáratlan hatalmas olajmezőket rejt a tenger ezer méternél mélyebb vize. Elméletben. Mert amíg Kuba, az Egyesült Államok már több éve kutatja a mélyvízi lelőhelyeket - sikerrel -, addig Mexikóban amiatt feszülnek egymásnak a politikai erők, vajon nem alkotmányba ütköző-e, hogy bevonják a magántőkét a kutatófúrások megindításába?

Az olajkitermelés privatizálását forszírozó törvénytervezet nem áll meg ezen a ponton: a csővezetékek, a tárolókapacitás és az üzemanyag-ellátás biztosítása szintén a magántőke feladata lenne. Ez utóbbi igencsak sürgető feladat, hiszen az ország az üzemanyag-szükséglet 40 százalékát importból fedezi, ami az olajbevételek harmadát emészti fel. A baloldal ellenzi a törvénytervezetet, ami az utóbbi évek legsúlyosabb belpolitikai válságát idézte elő.

Nehéz előre jelezni, mikorra várható az alkotmányos állapotokhoz való visszatérés. A baloldal legnagyobb pártját, a szakadás veszélyét is magában hordozó válság elhúzódása fenyegeti, mivel a március 16-i pártelnökválasztás óta képtelenek eldönteni, ki is nyert.

Az ellenzék vezéralakja, Andrés Manuel López Obrador, aki a 2006-os elnökválasztáson fél százalékpontos vereséget szenvedett, minden eszközt felhasznál a kormánnyal szembeni elégedetlenség fenntartására. Elemzők rámutatnak, Felipe Calderón Hinojosa gyakorlatilag az ellenzék politikájának a foglya, ami az ország modernizációját akadályozza. A kormány másfél éves működése pirruszi győzelmeket hozott csupán: megreformálták a nyugdíjtörvényt, adóreformot is végrehajtottak, de ezzel csak az érdekeltek ellenállását váltották ki. A két törvényt a gyakorlatban nem hajtják végre, mivel az alkotmánybírósághoz több százezer, a törvény megsemmisítését célzó kérelmet nyújtottak be.

Az olajjövedelmek felhasználása az "itt a piros, hol a piros" játékhoz hasonlít: a kormányon kívül senki sem tudja pontosan mire használják fel az összeget. A kormány az ezt firtató kérdésekre azt válaszolja, hogy az adótörvény 116-os paragrafusának megfelelően szétosztja a szövetségi államok és az állami tartalékalap között. Hogy mennyi az annyi, államtitok.

Az viszont nem titok, hogy a mexikói gazdaság az előrejelzések szerint az idén csak kétszázalékos növekedést produkál majd. Ezzel a szinttel is eléri viszont, hogy az idén százezerrel növekedjen az állami egyetemi férőhelyek száma, hogy hétszázezer lakás épüljön, a főváros a közlekedési gondok megoldására egyszerre építi a metró 12 vonalát, az egyik gyorsforgalmi sugárút második emeletét 16 kilométer hosszon, meg egy tíz kilométer hosszú többsávos alagutat.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.