Az Európai Unió tagállamainak sokadik nekifutásra sem sikerült megállapodniuk abban, milyen feltételekkel kötik meg Szerbiával a csatlakozás első komoly dokumentumát, a stabilitási és társulási egyezményt. A kudarcért újra a holland kormány felel, amely hallani sem akar a szerződésről, amíg Belgrád nem hajlandó maradéktalanul együttműködni a Hágai Törvényszékkel, és ki nem adja a srebrenicai mészárlás miatt körözött Ratko Mladicsot.
Tadicsékon semmi sem segít?
Bár a hollandokat leginkább az motiválja, hogy a tízezer muzulmán halálában a helyszínen tartózkodó csapataik semmittevése is közrejátszott, döntésük mintha a nemzetközi kríziscsoport e héten kiadott iránymutatását követné. A szervezet arra hívta fel a Szerbiáért aggódó országok figyelmét, hogy a két hét múlva esedékes parlamenti választások előtt még a legjobb szándékú gesztus is visszafelé sülhet el. Koszovó egyoldalú elszakadása óta olyan erős a Nyugattal szembeni ellenszenv, hogy a külföld által favorizált demokraták esélyeit ronthatja minden nyilvános állásfoglalás.
A brüsszeli székhelyű csoport véleménye szerint a szerbiai voksolás előtt nem szabad aláírni a társulási egyezményt, ragaszkodni kell a hágai együttműködéshez, és minden segítséget a helyi civil szervezetek erősítésére kell koncentrálni. Nem szabad a nacionalisták "kezére játszani", kevesebb retorika, több konkrét segítség kell. Ilyen téren jó hír, hogy kiderült, a szerbeknek szánt vízumkönnyítésben sikerült előrelépést a tagországok várhatóan május 7-én, a választások előtt négy nappal részletezik.
A hátrányos európai beavatkozás példáját éppen e héten szolgáltatta Olli Rehn, bővítési biztos. A finn politikus egy német lap kérdésére, miszerint Szerbia felvételt nyerhet-e az unióba Koszovó elismerése nélkül, úgy felelt: minden tagjelölttől elvárjuk a jószomszédi viszonyt. A kijelentésre nyomban lecsapott a nacionalisták felé húzó szerb kormányfő. Vojiszlav Kostunica, aki politikai túlélését az albánok lakta tartomány elszakadásának megakadályozására tette fel, az EU hivatalos álláspontjaként magyarázta félre Rehn szavait. A jelen helyzetben nincs nyugati gesztus, amelyet nem próbálnának saját céljaikra használni a nacionalista szerb erők. A hét elején a spanyol külügyminiszter ajánlott fel uniós közbenjárást Belgrád érdekében, mire Kostunica szövetségese, Velimir Ilics bejelentette: még ha alá is írják a társulási egyezményt, azt a parlament soha sem fogja ratifikálni.
A kríziscsoport a Nyugat számára legrosszabb forgatókönyvből indul ki. Szerintük a választásokon a háborús bűnökkel vádolt, és Hágában raboskodó Vojiszlav Seselj radikálisai fognak győzni. Velük Kostunica köt majd koalíciót, így minden csatlakozási előrelépés amúgy is értelmetlen. A prognózis szerint csak az oroszok járnak majd jól, akikkel szorosabb együttműködést kereshet Szerbia. Koszovóban viszont elszaporodhatnak az erőszakos tiltakozások, Bosznia és Macedónia pedig destabilizálódhat a belgrádi külpolitikai nyomás által.
Ebben a légkörben Borisz Tadics államfő, a Nyugat-barát szerb erők vezetője sem talált más kampányfogást, mint vasárnap Koszovóba utazni az ortodox húsvét alkalmából.
l A koszovói ENSZ-misszió vezetőjének, Joachim Rücker küszöbönálló lemondásáról írt tegnap egy pristinai napilap. Az UNMIK első embere állítólag a mitrovicai véres zavargások körül az ENSZ-ben kialakult belső ellentmondások miatt szeretné elhagyni Koszovót, de döntésében az is szerepet játszott, hogy kihagyták egy Belgráddal folytatott tárgyalási fordulóból. Közben Burkina Faso és Nauru is elismerte Koszovót, ezzel 39-re nőtt a Pristina oldalára álló országok száma.
Kostunica és Tadics plakátja Belgrádban. A szerb demokratáknak nyújtott segítségre igaznak tűnik: a kevesebb több
