Russell Crowe (44) közismerten nehéz fiú, de a nyers és őszinte őserő már csak ilyen. Simán kimasírozik, ha nem kéri a kérdést, vagy rágyújt és vigyorogva az újságíró képébe fújja a füstöt válasz helyett. Jobban is leplezhetné, hogy kemény burkában gátlásos lélek gomolyog, de minek? Ő is tudja, mi is tudjuk, hogy a nemzedéke legjobb színésze. Nem az egyik, hanem az első.
Mindörökké cowboy
- A Bennfentestől a Gladiátorig és a Magyarországon most bemutatott Börtönvonat Yumába című filmjében is magányos cowboyt játszik. Véletlenül vagy szándékosan?
- Azért, mert ez a könyv is tetszett. Mindenre igent mondok, ami tetszik.
- Csakhogy a statisztikákból ítélve a western veszélyes műfaj. A mai közönség derékhada egész mást gondol a vadnyugati romantikáról, mint a húsz-harminc-negyven évvel ezelőtti mozilátogatók.
- Az lehet, de a néző erkölcsi érzéke változatlan. A western sarkított fabula. Jobb benne a jó, rosszabb a rosszabb, és egyértelműbb a morál, mint a többi filmben. Mikor a világ a maga kibogozhatatlanságával rádől a közönségre, jólesik egy ilyen fekete-fehér mese, amelyik elementárisan lemezteleníiti az igazságot az élet és halál kérdéseire. Mostanság például kimondottan hasznos, ha a néző újra megtanul ezekben az alapkategóriákban gondolkodni.
- Nemcsak morális szempontból kérdeztem, hanem vizuális szempontból is.
- Erre, látja, nem tudok válaszolni, mert még nem ültem be a moziba hogy beleszimatoljak a levegőbe. Tény, hogy ebben a filmben elenyésző a számítógépes virbli, de a combos színészi alakítások miatt talán elnézik a fiatalok a szokásos technikai virtuozitás hiányát. A forgatókönyv egyébként kortalan. Ezt a filmet ugyanígy leforgathatták volna az ötvenes években is. Engem a humora fogott meg. Hogy száraz, lakonikus, kopogós a dialógus, és senki semmit nem vesz igazán komolyan.
- A lövöldözést sem?
- Én biztos nem, mert mifelénk Ausztráliában ennek se kultúrája, se becsülete nincs. Amíg nem kezdtem filmezni, nem volt a kezemben puska. A lövészedzőm, akivel ez volt a hatodik filmem, azt mondta, azért kezelem ilyen ügyesen a fegyvert, mert nem rontott el se az apám, se a nagyapám.
- Nem csinál belőle titkot, hogy elsősorban a két kisfia miatt költözött ki a városból egy farmra. Tehát szemben filmbéli kollégáival, civilben is gyakorló cowboy. Adott nekik tippeket?
Russel Crowe
(1964. április 7.) Új Zélandon, Wellingtonban született.
Szülei filmes kéteringesek, anyja maori származású, nagyapja kitüntetett hadioperatőr volt a második világháborúban. Hatéves korában kezdte a pályát egy ausztrál tévésorozatban, kamaszkorában pedig izmos alkata miatt Rus Le Roc művésznéven folytatta. 18 évesen költözött Ausztráliába és a Grease című musical színpadi változatában kapott szerepet.
Több ausztrál film után a The Crossing (1990) című filmben figyelt fel rá az amerikai Curtis Hanson és kéri fel a Szigorúan bizalmas (1997) egyik jelentős mellékszerepére, melyet Michael Mann rendező A bennfentes (1999) című filmjének főszerepével folyatott, s megszerezte első Oscar-jelölését.
Oscar-díját egy évvel később a Ridley Scott rendezésében készült Gladiátor címszerepéért kapta. További ismert filmjei: Egy csodálatos elme (2001), Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán (2003), A remény bajnoka (2005), Bor, Mámor, Provence (2006), Amerikai gengszter (2007), Börtönvonat Yumába (2007). Crowe feleségével, Danielle Spencer szinész-énekesnővel és két kisfiával (Charlie és Tennyson) Sydney-ben és egy ausztrál farmon él.
- Főleg azt, hogyha nyugodtan ülik meg a lovat, kezes bárányt csinálhatnak belőle. Kommunikáció kérdése ez is, a ló ugyanis nagyon okos állat. Sokan azt hiszik, minden a gyeplőn múlik, pedig a lóval beszélgetni kell, mert ugyanakkora lelke van, mint az embernek. Ráadásul minden lónak más a személyisége. Kifüleltem, hogy Christian Bale és Ben Foster értékelte a tippjeimet. Kicsit lövöldöztünk, kicsit lovagoltunk, kicsit köpködtünk, és kész is voltunk.
- Vagyis ez a film egy jó adag maszkulin adrenalin, ami manapság nem teng túl az amerikai férfitársadalomban. Mit gondol, miért?
- Mert mikor a nyugat még vadnyugatnak számított, a bevándorlóknak nemcsak öklük volt, hanem kurázsijuk is. Nem vagyok szociológus, fogalmam sincs, mitől puhultak el az amerikai férfiak, de ha most még a hollywoodi jelzőt is hozzábiggyeszti a kérdéshez, kisétálok a teremből. Viszont, ha úgy teszi fel a kérdést, hogy szerintem mitől férfi egy férfi, arra pontosan tudom a választ. Holtomig pattogtathatom az izmaimat, ha nincs meg a kellő tartalom és tálalás, az egész csomagolás smafu.
- Igy már értem, miért érezte olyan jól magát a film hőse, Ben Wade bőrében.
- Na látja! Ben nem lacafacázik, hanem mindenkinek oda bele egyenesen a képébe. Igen, közben kegyetlen gyilkos, de ezt is olyan higgadtan és átgondoltan csinálja, hogy még szinte szimpatikus is. Meg aztán istenfélő ember, aki nem vette volna a lelkére, hogy ártatlanok vére tapadjon a kezéhez. Élvezet volt játszani.
- Kérdés, hogy a rendezőnek, James Mangoldnak is élvezet volt-e, mert kevesen viselik jól az ilyen öntörvényű színészt.
- Az én szemszögömből csak egy rendező létezik: Ridley Scott. Ő az én emberem. Pontosan tudja, hogy kell odatenni egy filmet, hogy kell hasznosan levezényelni egy forgatást. Nála üresjárat nincs. De mindig van idő alaposan kidumálni a dolgokat és soha semmit nem hagy elvarratlanul. És olyan sincs, hogy nem lehet megkérdőjelezni valamit, mert már az első közös filmünknél megmondta, öregem, ha olyat látsz, amit nem veszek észre, és nem szólsz, leharapom a fejed! Nekem ne a vágószobában rágd a fülemet, hanem a forgatáson! És lát, hall, ritmusérzéke van, okos, tehetséges. Oké, a Bor, mámor, Provence csúnyán elhasalt a moziban, de én akkor is azt mondom, belevaló kis romantikus vígjáték volt. És nézze meg, mekkorát dobott az Amerikai gengszterrel, amit évekig tologattak egyik íróasztalról a másikra a gyáva hollywoodi nagyokosok! Nem is szólva a Gladiátorról. Mindenki megesküdött rá, hogy 170 millió alatt nem lehet megcsinálni. Ridley meg beköpte, hogy 103 millió dollárból olyan stadiont építek, hogy a tíz ujjatokat megnyaljátok és nem egy, hanem két filmet tudtok leforgatni benne! Egy zseni. Egy filmgéniusz, aki így rázta ki a kisujjából az Alient meg A szárnyas fejvadászt. Na ő az, aki filmről filmre más karaktereket kínál nekem. Majd nézze meg az év második felében a Body of Lies-t, amelyikben Leonardo DiCaprióval játszom, és már majdnem befejeztem a Nottighamet, ami meg egy Robin Hood sztori. Mind a kettőt Ridleyvel. A filmtörténetben ritkán adódik, hogy egy színészt többször is összehoz a sors ugyanazzal a rendezővel, pedig csak jobb lehet a film, ha ez a viszony acélos, ha ezek ketten fél szavakból értik és érzik egymást. Igen, Ridley dörzsölt vén róka. Csak csettintsen, s én ugrok.
- Pedig maga nehéz fiú hírében áll.
- Nem csak rajtam múlt. Ha a bulvársajtó nekidurálja magát, mindenkiről ki tud ásni valamit. Rólam lehetett, mert az elején még zöld voltam, és azt hittem, ha leteszek valamit az asztalra, támadhatatlan vagyok. Hát nem voltam, és az is előfordult, hogy okot adtam rá. Ma már pontosan ismerem a játékszabályokat, és azt is megértettem, hogy nem muszáj mindig zsigerből, őszintén reagálni. Néha nem árt, ha az ember nyel egyet és befogja a pofáját. Hál' Istennek, nem Hollywoodban élek. Ha ez azzal jár, hogy itt-ott lemaradok egy zsírosabb falatról, ott egye a fene. Akkor is szívesebben vagyok bejáró, mint bentlakó. Különben se szeretem fölöslegesen koptatni a számat mindenféle munkamegbeszéléseken meg értekezleteken. Mondják meg, mi a dolog, ha tetszik, vállalom, szépen megtanulom a szövegemet, és időben jelentkezem munkára. A többit tartsák meg maguknak.
- Mit tart a legnagyobb eddigi teljesítményének?
- Megígéri, hogy nem nevet ki? Azt, hogy a nagyobbik fiamat, Charlie-t sikerült leültetnem és megtanítom, hogy kell meghámozni a mandarint.
Hollywood, 2008. április
"A western sarkított fabula"
