Reszocializáció és hírek hazulról
Ha feltűnően hátat fordítunk társunknak, azt jelenti: húzd fel a zippzárt. Ha lehajtom a fejem: kösd be a rádiót. Ha a fülemre mutogatok: nem szól a rádió. A WC nem öblít: kocogtatni az üvegházban a tartályt, akkor se megy, tudjuk, melyik csapból kell a levegőt kiereszteni. Az inkubátort néha megnézzük, csíráznak-e a bacik. Este 6-kor már szól a fejünkben a vészjelző: jelentéseket írni 8-ig, 8-tól pedig vacsora közben ugrálunk az asztal és a gép között, mert akkor van nyitva a kommunikációs ablak a földiekkel. Mosogatáskor fél szemmel a víztartályt figyeljük, nehogy túl sokat fogyasszunk. Ez fel se tűnik. Normálisan élünk: rántotta, piritós, amerikai palacsinta, konzervhús, hatalmas mosogatások, szkafandersisak-tisztogatás, hátizsák-forrasztás, összemosódnak. Tulajdonképpen nem történik semmi. Reszocializálódtunk.
Így aztán amikor levelet kapok valami távoli világból, egészen elképeszt, mennyire eseménydús is az élet ott a Földön:
„Jonatán 6-kor kel. Nem is bánom, mert ma mennek a gyerekek az Állatkertbe az ovival, és az uzsonnát ill. ebédet el kell készíteni. Kitámolygok, Jonatán kap enni, alternatív módokon, hogy semmiképp ne legyen éhes, és hagyjon engem zsemlét kenni. Sajnos, ez mind nem elég. Na jó, egy pelenkázás. Hát semmi. Közben lassan kiszivárognak a gyerekek a szobából: előbb Luca, majd Julika. Gondolom, nem baj, Jonatánnal a kezemben kakaót azért tudok készíteni, akkor azt. Kész is, majd elkezdek gyanakodni, miközben végre hozzájutok a zsömlék felvágásához, hogy mi van, ha esetleg ma nem az oviban kapnak reggelit. Gyors telefon. Hát igen, itthon kell reggelizni. Gyors lekvároskifli-kenés. Szerencsére már Csongor is fölkelt, rá lehet számítani Jonatán-ügyben. A helyzet ugyanis a következő: itt reggelente az a gyakorlat, hogy ne Jonatán bőgését kelljen folyamatosan hallgatni, amíg az összes többi gyerekkel elkészülök, hogy be szépen Jonatánt a babakocsiba, Csongort mellérendeljük, hogy tologassa, és máris béke van és nyugalom. Csongor ugyan néha berzenkedik, de a múltkor pl gyorsan utánaküldtem Lucát, hogy váltsa fel, és akkor már nem adta oda a babakocsit. Mikor kérdeztem: mert már oyan jól belejöttem.
Jonatán épp elaludt. Julika hoz nekem egy szép zoppit, hogy húzzam fel a lábára. jó. Majd Julika újra megjelenik, kezében egy rettenetes dongó, Hézd! Hézd!. Én sikítok. Sajnos. Jonatán felébred, jelenet vége.
Szóval visszatérve a reggelre, Jonatán elcsendesítve, én gyors egymásutánban a gyerekekhez látok. Julika egyszerű eset, ő csak bekakilt, de ripsz-ropsz készen van. Ja, gyorsan bezárni a kerti kaput, hogy nehogy ki az utcára, mint tegnap. Lucának azonban laputát [hajfonatot - a szerk.] kell csinálni, ez némi idő. Ő is kész, mehet az uzsonnakészítés. Igen ám, de a Luca katicazsákja nincs meg. Elodázzuk a problémát, mert még innivalót is kell készíteni. Szerencsére van csapos almalé. Lássuk azt a katicát! Módszeresen, a gyerekszoba felől, az ágyak alatt már Luca korábban megnézte... Az elveszett tárgyak istene megkönyörül rajtam, a katica előkerül egy halom ruha alól. O. K., mehetünk, ajtó bezár, kertbe ki, gyerekek, itt a hátizsákotok, mire Juli: én is akarok zsákot! Szegény elhanyagolt gyermek! Aki mindig háttérbe szorul, várj, Julika ne sírj, mindjárt kapsz te is, gyorsan vissza a házba, egy alma megmos, majd valami rózsaszín táskácska, ami épp elöl, és hopp! Julika máris boldog. Neki is van táskája...
Nosza rajta, irány az ovi! Az oviban még az óvónők lelkére kötjük, hogy Lucát előre ültessék, hogy lehetőleg ne hányjon, Lucát megpuszilni, mert anélkül bömböl, Csongor már Sanyikával kavar, mehetünk. Még Julit leszerelni, hogy ne akarjon ő is busszal (megyünk az anya-busszal, Julika, brrr-mrrr, hogyan is szól egy busz?), majd sebtiben eligazítjuk a buszvezetőt, hogy merre tud visszajutni a tízesre, és máris mehetünk végre haza: reggelizni. Mert ugye azért még én is vagyok...”
Mi egy szkafanderes EVA-előkészítés egy négy gyerekkel otthon hagyott feleség oviba indulásához képest?! Elszocializálódtunk.
Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai
