Naponta több mint egymillió nejlonszatyor kerül szemétdombra Magyarországon. Az áruházi zacskókat átlagosan húsz percig használjuk, lebomlásuk viszont 400-500 évig tart. Az ország szeméttermelése 1991 óta rendre két-három százalékkal nő, évente több mint négymillió tonna szilárd háztartási hulladék keletkezik. A féktelen fogyasztói társadalom szemete.

Az ingyen kapott nejlonzacskót csak a legtudatosabb vásárlók utasítják vissza. A joghurtok, csipszek és a mélyhűtött pizza pakolászása közben az emberek többségének - az igazán elhivatott környezetvédőkön kívül - nem a növekvő szén-dioxid-kibocsátás és az általános felmelegedés jár a fejében. És ez csak csepp a tengerben: a gondolkodásmód, a vásárlási szokások megváltozása tudatosságot igénylő, hosszú folyamat - ha egyáltalán sikerül.

- Nálunk még státuszszimbólum a fogyasztás, de a magyarországi attitűdvizsgálatok azt mutatják, hogy - a szavak szintjén - majd minden második ember hajlandó lenne többet fizetni a környezetbarát termékekért, vagy időt áldozni a környezettudatos cégek által előállított cikkekért - mondja Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) munkatársa.

Ha egy ruhán jól észrevehetően feltüntetik, hogy biopamutból készült, műtrágya és növényvédő szer használata nélkül, a "több törődés a bolygónkkal" szemlélet jegyében, a kereskedő kedvező benyomást tesz a fogékony vevőre. Marketingfogás a javából, de jó ügyet szolgál.

A tudatos fogyasztás két pilléren nyugszik. Az alapot - egyfelől - a fogyasztóvédelmi érdekérvényesítés, a jogi előírások betartása adja, másfelől ahhoz, hogy valóban átgondolt, környezettudatos vásárlásról beszélhessünk, a megszokottól lényegesen különböző magatartást kell elsajátítani. Ez az igények kielégítésén túl figyelembe veszi a termékek előállításának körülményeit; azt, hogy a gyártó, forgalmazó, kereskedő foglalkoztat-e gyermekmunkásokat a harmadik világban, vagy részt vesz-e az olaj- vagy fegyveriparban, és mennyire tisztességesek a reklámhadjáratai - mindezek számbavétele után a vásárló a polcról leemelt termékekkel szavaz.

A legtöbb cég még mindig csak az áraival versenyez, nem jelenik meg a piacon például környezetbarát irodagépekkel. - Az élelmiszeriparban mind több feldolgozó kezdi tevékenységét környezettudatos alapokra helyezni, ám ez nem jellemző, ezért még az elkötelezett vásárlónak sincs könnyű dolga - teszi hozzá Haraszti Anikó. Az egyesület azt tervezi, hogy a versenyszféra egészéhez szóló általános kommunikációt az egyes cégek irányába bővíti. - Terveink szerint jeleznénk a gyártóknak, kereskedőknek, milyen termékekre van igény. Az utóbbi években szinte minden élelmiszerlánc kialakított biorészleget, de az üzletek polcain rengeteg az osztrák és a német áru. Itt például bőven lenne keresnivalója a magyar mezőgazdaság szereplőinek - véli.

A TVE regionális térképek összeállítására készül, amelyen szerepelne, hogy egy-egy térség lakói hol szerezhetik be a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően gyártott élelmiszereket, fogyasztási cikkeket, vehetnek igénybe szolgáltatásokat.

- Bár a környezetbarát termékek aránylag többe kerülnek, ha az embernek sikerül átállítania gondolkodásmódját, rájön, hogy a felesleges dolgok mellőzésével megnyerheti azt a pénzt, amennyivel egy bio- almalé vagy egy újratölthető festékpatron drágább a hagyományosnál - mondja Haraszti Anikó.

A szakember szerint az államnak és a médiának kitüntetett szerepe van a tudatformálásban. - Az újságok, a rádió- és tévécsatornák aktivitása sokat változott két-három év alatt: szinte mindenhol nyitottak zöldrovatot, és a környezetbarát mosástól, a lakberendezéstől, a bioruházkodástól a zöld-irodáig sok témát igyekeznek a figyelem középpontjába állítani. Az állami szabályozó rendszerek - például a zöld közbeszerzés - alakításában ugyanakkor nem látunk lényeges elmozdulást - teszi hozzá.

- A multinacionális cégekről sok rosszat lehet elmondani, de általában jellemző rájuk a jogkövető magatartás, és van akkora pénzügyi keretük, hogy például a Föld napján olyan céges rendezvényeket tartsanak, amelyek nemcsak a gyerekek, hanem szüleik szemléletét is alakítják - véli Haraszti Anikó. Szerinte Magyarországnak egyrészt megvan a "lemaradottakra" jellemző előnye, hogy a fenntartható fogyasztási szint eléréséhez az embereknek kevesebb élvezeti cikkről kellene lemondaniuk, hiszen a fizetések nem teszik lehetővé, hogy a jakuzzik, plazmatévék vagy a nyaralóautók a társadalom széles rétegeiben elterjedjenek, másrészt azonban nálunk is hat a hitelek fogyasztást generáló hatása. - Rövid távon nincs ok optimizmusra - mondja.

A cikkben megfogalmazott gondolatok közlését a CIB Bank tartotta fontosnak.

Az állami beszerzések is zöldíthetnek

A tavaly nyáron elfogadott nemzeti fenntartható fejlődési stratégia kiemelt célja a fenntartható termelési eljárások és fogyasztási szokások kialakítása, elterjesztése.

A fenntarthatóság nem érhető el a fölösleges fogyasztás csökkentése nélkül. Ez nem választható el az oktatás színvonalától, a lakosság általános kulturális helyzetétől. A kulturális javak iránti magasabb kereslet csökkentheti a jóléti cikkek hajszolását - áll a dokumentumban.

Az állami intézmények évente a GDP 10-15 százalékának megfelelő összegért vásárolnak termékeket, szolgáltatásokat - ez a kereslet már elegendő a fenntartható technológiák piaci sikerének megalapozásához.

Sokat vesznek az ötvenen felüli vásárlók