Talán csak a műfűnek nincsenek olyan károsítói, amelyek képesek maradandó nyomokat hagyni. Egy grillparti lehulló parazsa okozhat ugyan némi folytonossági hiányt a műanyag gyepen, de nagyobb baj az ilyen kertben nem történhet. A kutya- és macskapiszok is egyszerű takarítóeszközökkel eltávolítható a vakond sem járta műkertből. A sok előny mellett mégis kevesen döntenek a műfű terítése mellett. A természetes gyepek tulajdonosainak azonban állandóan résen kell lenni, nehogy a föld alatti vagy feletti gyeplakókkal folytatott állandó harcban alulmaradjanak. Nem minden talajlakó hagy látható nyomot, de amelyik jelez, az nagy csúfságot képes maga után hagyni. Nem elég nyírni, öntözni, trágyázni, figyelni is kell a kupacokat, csíkokat, foltokat és egyéb jeleket.

A külterjesebben tartott, kevésbé ápolt, trágyázott, öntözött gyepekkel kevesebb a baj. Ezek a felületek általában kevésbé kívánatos lakhelyei a föld alatti élőlényeknek is. Többen azonban főként azzal okoznak kárt, hogy kupacokkal vagy a növények pusztításával üres foltokat hagynak, és itt hamar megtelepednek a gyomok.

A legismertebb kupacoló a vakond. Leszámítva a hátrahagyott, bosszantó halmait, kedves, szorgos, igen érdekes életmódot folytató, hasznos, ezért védett állat. Nem szabad gyilkolászni képzett kutyákkal, gázosító mérgekkel, egy-egy ápolt kertből azonban érdemes továbbűzni, mert a földkupacok mellett sok kárt okoz azzal is, hogy a föld alatti kereső-(vadász-)járataival fellazítja a talajt, és ha ezek beomlanak, hepehupás lesz a gyep. Sok vakondcsata veszteseként állítom: hiába az elektronikus riasztó, állandóan szóló rádió, földbe ásott, szélben fütyülő üveg, ricinus vagy vasfű telepítése, igazából egy másik vakond megjelenése után költözik csak el a kellemetlen lakótárs. A föld alatti állatunk ugyanis magányos, és a nász időszakát eltekintve remeteéletet él. Eltűnik - nem tudni, miért - akkor is, ha gyűjtik a kupacai földjét, ami virágföldnek igazán kiváló. A vakondot csak felbosszantja, ha járatait összebüdösítik olajos ronggyal, vagy valami mással. Ez alól kivétel, ha rátalálnak a főközlekedő alagútjára. Ezt azonban nem könnyű meglelni, ugyanis nem jelzi túrás. A vakond ezen a folyosón közlekedik igen nagy sebességgel, és innen ágazódnak le újonnan készített kupacos vadászjáratai. Ha ezeket büdösítik, akkor fordul egyet, és ás tovább. A vakondot táplálékának - a különböző "húsosabb" talajlakó rovarok - gyérítésével is odébb lehet tessékelni. A legfinomabb csemegéjének a lótücsök számít, ezek jelenlétére váratlanul elpusztuló virágpalántákból lehet következtetni, de egy gyepen végzett autómosás után is előjönnek a földből. A leszivárgó autósampont nem bírják a lelkesen áskáló és rágcsáló rovarok, és inkább a felszínen menekülnek. Kedvenc vakondétel a cserebogárpajor is, ha tavaszszal és nyáron egy-egy fűcsomó elbarnul és kihúzható, biztosak lehetnek benne: a vakond nem véletlenül bóklászik a kertben. A felszín közelében élő puha testű pajorokat szétnyomja a fűhenger, ha mégsem, akkor őszszel vegyszeres talajfertőtlenítést lehet végezni.

Sokkal kisebb kupacokat raknak a hangyák, igazából nagy kárt nem okoznak, de rendezetlenné tehetik a kertet. Egyszerű ellenük védekezni. Egy meleg napon üres virágcserepet kell a túrásukra helyezni. Általában néhány óra alatt az árnyékos, hűvösebb helyre cipelik tojásaikat. Ekkor a cserép alá ügyeskedett lapát segítségével az egész bagázst fel lehet nyalábolni, s egyetlen suhintással szét kell szórni a kertben. Ha madarak is járnak arrafelé, akkor hamar összeszedik a csemegét, ha nem, akkor sokáig tart, míg a hangyák újra rendezik soraikat. A hangyairtás durvább változta, ha a tojásos kupacot forró vízbe öntik.

Klímánkon ritkán okoznak látható gyepkárt a giliszták. A rendkívül hasznos humuszképző talajlakók csak ritkán jelennek meg a föld felett, ám ilyenkor jellegzetes, ragacsos ürülékkel - ami tulajdonképpen humuszban gazdag - csíkokat, kupacokat hagynak. Ezek általában gereblyézéssel nyom nélkül eltüntethetők, ha mégis zavaróak, akkor a talaj enyhe savanyításával lehet szolidabb tevékenységre bírni őket.

A jövő héten a titokzatos gyepfoltokról írunk.

Vágják az orgonavirágot!

Az orgonát (Syringa vulgaris) és hasonlóan a havasszépét (Rhododendron) az elvirágzás után kell metszeni. A virágokat el kell eltávolítani, hogy a növény ne a sok energiát lekötő, felesleges termésre összpontosítson. Az orgona esetében egyszerű a kezelés: a virágokat le lehet, sőt kell vágni, ekkor nem nő túlságosan nagyra a bokor és a következő tavasszal bőven virágzik. Aki nem átabotában, hanem a vázába való virágokért szeretné orgonáját metszeni, jó ha tudja, hogy a növény, két egymással átellenes álló csúcsrügyből virágzik. Ezek két, egymással V formát mutató hajtáson nőnek. A hajtások közül az egyiket télen, kora tavasszal a legalsó rügypárra kellene visszametszeni, ekkor csak a másik hajtás virágzik, de az nagyon. Az alsó rügypárból a nyár folyamán két leveles hajtás fejlődik, ezek egyikét a következő tavaszi metszéskor meg kell hagyni, a másikat, az alsó rügypárra kell metszeni. Az előző évben levirágzott vesszőt pedig tőből ki kell vágni.

Fűnyírás a kapolcsi zöldudvarban. Nagyban macerásabb