Az Amerikai Psycho című hírhedt nagyregénye csak úgy tobzódik ezekben. Most már a receptet is tudjuk: mindez egyszerű legyen és közvetlen, hogy egy pillanatig se billentse ki az olvasót a regény élményéből. És az sem árt, ha az író élvezi a nyersanyaggal való folyamatos birkózást. Így nem is érti az írás nehézségeiről panaszkodó írókat. Ha nehéz, akkor menjenek inkább pincérnek - tanácsolta az immár jelentős kultusznak örvendő amerikai szerző.

Az első, a Nullánál is kevesebb című regénye 21 évesen jelent meg. Akkor még el sem képzelte, hogy a könyv bárkit is érdekelne Los Angeles-i barátain kívül. Kis kiadónál jelent meg, elenyésző példányszámban. Ám pár évvel később, egy ma már meglehetősen unalmasnak tűnő pillanatban - épp egy a regényéről szóló terjedelmes cikket olvasott az újságban - meglepte az érzés: író lett. Ma viszont már a legnevesebb márkákkal vetekedik a neve.

- Végtelenül ironikus, hogy miközben élesen kritizáltam a világmárkákon függő fogyasztói társadalmat, én is azzá váltam - tette hozzá fanyarul. Egy olvasó kérdésére, hogy a befutott író státusza mégis miként érinti, csak ennyit mondott: nagyon, nagyon öregnek érzem magam. Így negyvennégy évesen.

A beszélgetést vezető Lévai Balázs jóvoltából az is kiderült, hogy Bret Easton lakása, szikár, minimalista berendezése leginkább regényei világát idézi. Írószobája pedig egyenesen puritán: egy asztalon, széken és az elengedhetetlen számítógépen kívül nincs is más benne. A magyarázat roppant egyszerű: minden más csak az írástól vonná el a képzeletét. Ugyanezt a veszélyt rejtegeti az irodalmi élet is. Hiszen ahhoz nem kell New Yorkig menni, hogy nyilvánvalóvá váljon: ott is éppoly kicsinyes és pletykaéhes az írók társasága, mint bármelyik budapesti "klubban". Ezért is menekült vissza Los Angelesbe. És talán ezért kerülik a díjak, rangos elismerések is. Könyveinek szélsőséges fogadtatása, de talán az alkata is olyan, hogy elijeszti az effajta vállon veregetéseket. A "dicsőséglista" így meglehetősen sovány: egy ízben Franciaországban, máskor Texasban találták meg valamiféle elismeréssel. Tegnaptól viszont már a Budapest Nagydíj is ott lehet a vitrinben. És még csak most kezdődött a vasárnapig tartó rendezvény.

- A kérdés eldőlt: ma már a tavaszi kulturális élet megkerülhetetlen része a fesztivál - nyitotta meg Hiller István kulturális miniszter a könyves seregszemlét. Hiszen hagyományt nem lehet teremteni, az vagy lesz, vagy nem. Mint ahogy azt sem lehet előre eldönteni, hogy egy efféle kezdeményezés idővel elhal vagy inkább terebélyesedni kezd. Az új helyszínen bemutatkozó fesztivál viszont már azzal is jelzi életképességét, hogy a régit kinőtte. Bár a tágasabb tereket a közönség még csak most kezdi belakni, a tavalyi Eco-est zsúfoltságát az Easton-rajongók egyelőre még nem tudták feledtetni. De mondanom sem kell, a nullánál - mint amire Easton előzőleg számított - azért ez sokkal, de sokkal több.

Bret Easton Ellis, akit elkerülnek a vállon veregetések