Beszél magyarul?

Igen, de nagyon ügyetlen vagyok. Régebben sokkal jobban ment végül is, ez az első nyelv, amit megtanultam. Édesanyám magyar, vele nagyon sokáig beszéltem magyarul. Apám például sosem értette, mit beszélünk. De aztán leálltam vele, mert egyre rosszabbul ment, és idegesített, hogy mindig kijavít. Ezután szigorúan franciára váltottunk. De édesanyám halála óta pedig egyáltalán senkivel sem tudtam gyakorolni a nyelvet.

A nyelvi nehézségeken túllépve, mit jelent önnek, hogy magyar?

A háború előtti Magyarország mitikus képe él bennem gyermekkorom óta. Nagyapám szolnoki festőművész volt: Pólya Tibor. Anyám istenítette őt, az ő festményei és a történelme kereszttüzében nőtt fel. Mindemellett édesanyám első férje Károlyi Mihály unokaöccse volt - van egy féltestvérem, aki Károlyi. A magyar arisztokrácia bűvköre engem is behálózott gyerekkoromban. Ez egy elveszett világ volt, de gyerekként nagyon sokat jelentett, különösen, hogy ekkor már Párizs mellett éltünk. Mindig is csak félig voltam francia.

Filmrendezői világát ez menynyire befolyásolta?

Teljesen tudatalatti módon. Tinédzserkoromban óriási hatással voltak rám Jancsó Miklós filmjei, és amióta én is rendezek, mindig hoszszú beállításokban gondolkodtam. Transzcendentálisan bennem él nemcsak Jancsó, de Max Ophüls is. Olyan ez, mint egy visszhang, amire akarva-akaratlanul hallgatok.

És milyen kapcsolatot érez Sárközyvel? Ő is magyar.

Ez nagyon vicces, mert édesanyám mutatott egy képet, amin a nagyapám Sárközy egyik felmenőjével együtt van, ő is Szolnokról származik. Amúgy nem gondolok róla semmit. Nem ismerem, nem érdekel, és nem is rá szavaztam.

Ez lehet, hogy hiba volt, lehet, hogy már kulturális miniszter lenne. Legújabb műve, a Boarding Gate nagyon bizarr műfaji dolgozat.

Az összes filmemet ösztönösen készítettem. Mindig is szerettem volna Hong-Kongban forgatni thrillert, Asia Argentóval a főszerepben. Hirtelen megadatott a lehetőség, és én fejest ugrottam bele.
A zsáner szabályaira azért volt szükségem, mert segítségükkel bármilyen absztrakt témát fel lehet dolgozni. A világon bármit színpadra lehet állítani.

Akkor ezek szerint a műfaj mögé bújás biztonságot ad?

Biztonságot semmiképp. Különösen, mivel a Boarding Gate úgynevezett hibridfilm. Játékosságra ad lehetőséget, de még fontosabb, hogy ki tud emelni egy-egy független művet a fesztiválok és a művészmozik gettójából, ezáltal eljuthat a fiatalabb közönséghez is. Mindig is a filmek nagysága nyűgözött le. A varázslat, amelyen keresztül az embereket megérinti.

De miért pont Asia Argento, de továbbmegyek, miért pont Michael Madsen? Mindkét főszereplője végletes színész hírében áll.

Asia azért is egyértelmű volt, mert ráírtam a forgatókönyvet. Számos oka van, amiért kedvelem őt, de talán nyersessége győzött meg leginkább. Akkor is hiteles, ha érzelmeket kell kifejeznie, de pisztollyal a kezében is megállja a helyét. A film pontosan arról szól, amit ő jelképez. A végletekről. Michael Madsen esete már trükkösebb, mivel nagyon kis költségvetéssel dolgoztunk, nem volt keret castingra, így egy olyan színészt kértem föl, aki nem mond nemet. Már ismertem Michaelt korábbról, Nick Nolte hozott össze vele a Clean forgatása során. Tudtam, hogy ő is egy Hollywoodon kívüli "vadállat", aki Asia energiáit kompenzálja, sőt felkorbácsolja.

Ha már említette a Cleant, ami magyarul tisztaság, megtisztulás, önnek mit jelent?

Személyesen teljesen mást, mint amit a film jelent. Sokévi házasság után már válófélben voltunk Maggie Cheunggal, amikor a Cleant forgattuk. Mindkettőnknek roppant fájdalmas volt a forgatás, de mindettől függetlenül akartam Maggie-nek egy olyan szerepet adni, amelyben önmaga lehet. Nagyon komplex személyiség, ami a kínai filmjeiben sosem mutatkozott meg. Egyszóval egy nagy ajándék volt neki.