A roverünket viszont csak osztrák asztrobiológus vendégünk segítségével sikerült életre kelteni. Most egy több kilós akkumulátorról működik, ami némileg megnehezíti ugyan a mozgását, de szép képeket közvetít és a mintavevő karja is üzemel. A rover, egyesek szerint rovar, amikor a kameráját forgatja, inkább madárhoz hasonlít: a lakóegységből küldött utasításra kamerája hirtelen fordul odébb, majd lemerevedik. El se tudom képzelni, ha egy ilyen lény megjelenik valahol, ahol értelmes életforma van, mit gondolnának róla, ki fia- borja ez a négykerekű nézelődő alak.
 
*
Ma történt először, hogy úgy éreztem, itt csak az ima segít. Először Istenhez fohászkodtam a szkafanderben, aztán rájöttem, hogy jobb szakemberhez fordulni, és a minden geográfus által jól ismert eoilkus formakincs atyjához, Aiolosz istenhez fordultam, hogy csendesítené le a ránk küldött 60 km-es folyamatosan zúgó szelet. A stáb ugyanis épp a Mordor-jelenetet vette fel egy kiugró sziklafokon, ami kb. 20 cm széles volt, s három oldalról vette körbe néhányszáz méter mély szakadék. A szirten a széllel dacolva egyensúlyozó areonauták viszont maguk a rendező és az operatőr voltak, akik nem adták alább. Az egy óra hosszú forgatáson - mert a jó filmes munkához nemcsak éles helyzetek, hanem idő is kell - elmorzsolt imáim végül meghallgatásra találtak, amit megköszönve indultunk tovább Árész mezejére (alias Toothy Ridge), ahol a sárkányfogvetemény-jelenetet vettük föl, Iászónnal a főszerepben.

*
A pályaelemek összjátéka miatt kétféle marsutazás lehetséges: egy rövid (kb. 30 napos) és egy hosszú (közel egy marsi éves, azaz 500-600 napos). Köztes lehetőség nincs. A régi tervek 30 napra szóltak, az újak ambíciózusabbak és feltételezik, hogy egyben tudják egy marsévig is tartani a bázist a marsonauták. A tapasztalataink alapján azonban egy ilyen küldetés esetén sem lenne rossz ötlet egy B terv lehetősége.

Itt nálunk minden szépen indult, de aztán nem indult el a rover, a generátor leállt, de újra tudtuk indítani, először pár perc alatt, aztán fél óra alatt. Ha azt látom a naptárban, hogy ha minden gép bemondja az unalmast, 4 nap múlva indulhatunk haza, akkor mégiscsak nyugodtabb vagyok, mint ha a naptárban a T-530 sol szerepelne. Persze lehet, hogy akkor szétszednénk az egészet, esetleg megcsinálnánk, esetleg nem, így meg várjuk a felmentő T=0-t, a közeli visszaindulás lehetőségét, ami megmentheti a küldetést. Azt meg ne higgye senki, hogy a világűrbe vitt, majd Marsra szállított műszerek nem romlanak el. Az űrszondás küldetések bizonyítják ezt.

Az Apollo-13-t az utolsó percben sikerült visszahozni a Földre. Egy nappal később talán már nem éltek volna. A Mars több hónapnyi távolságban van, a mentés ezért is nehezebb. Ha a homokos-szeles-porviharos felszínen az űr tisztaságát túlélt szerkezetek sorra tönkremennek, szükség van egy utolsó pillanati „kiugrási” lehetőségre.

*

• A NOL interaktív infografikája a Marsról és a magyar expedícióról itt >>>

Korábbi blogbejegyzések >>>

Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai

Kilátás Mordorra