Lendvai bevezetőjében leszögezte, hogy 1956 nélkül semmit sem lehet megérteni a közelmúlt magyar történelméből. A történészek szerinte ma is csodálkoznak azon, hogy a lakosság végül elfogadta az erőszakkal hatalomra került rezsimet.

A rossz híreknek mindig nagyobb felületet biztosító sajtóról beszélve felidézte, hogy 1990-ben a magyarok vásárlóereje egyharmada volt az osztrákokénak, tavaly a fele, a 2015-ös prognózis pedig 60 százalék.

A magyarokra és a szomszédságban élőkre szerinte egyaránt a nacionalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt, miközben az EU-tagság miatt relativizálódnak a határok, a schengeni övezethez tartozás pedig az akadálymentes utazás miatt komoly lélektani mérföldkő.

– Trianon óta nem volt ilyen lehetőség az együttműködésre – mondta, kifogásolva, hogy a térség közös nyelve a jelek szerint a rosszul beszélt angol. Szerinte az antiszemitizimus maradványai nem jelentenek különösebb veszélyt, ha a kérdésről nyíltan beszélnek, a nemzeti kisebbségeknek pedig speciális elbánást sürgetett az osztrák-olasz és a német-francia példák alapján.

– Ausztria, minden problémája mellett példa arra, hogyan lehet tanulni a múlt hibáiból. A politikai ellenfelek nem ellenségek, szóba állnak, sőt, találkozni is hajlandók egymással. Ez Magyarország számára is történelmi lecke, itt az ideje a nagyobb egységnek – mondta Paul Lendvai.

Washingtoni tudósítónktól