Ennél már csak az lett volna szebb, ha - még kimondani is borzongató - két kvótát szereznek a magyar súlyemelők, ám ne legyünk telhetetlenek. Két és fél év megfeszített munkája nyomán - gombóc van a torkunkban, de azért leírjuk - Pekingben is lesz magyar súlyemelő; mi jöhet még? Esetleg még az, tesszük hozzá remegő hangon, hogy magyar súlyemelő egyenesen pódiumra lép a kínai fővárosban, minek folytán Halász főtitkár legott Fehér Tamás elnök nyakába ugrik: Láttad ezt? Megcsináltuk!

Hogy a legutóbbi, athéni játékokon még nyolc magyar súlyemelő vett részt, az szóra sem érdemes: kivált, mert hárman - furcsa, s azóta sem tisztázott körülmények között - doppinggyanúba keveredtek. Igaz, azért Krutzler Eszter csak ezüstérmes lett (emlékszik még erre valaki?), továbbá a sportág - a hármak nélkül is - a hazai eredményességi rangsor élmezőnyében végzett, de hát hogy' jön ide Krutzler meg az a néhány pont, amikor most sikerült kiharcolni egy kvótát? Nagy siker ez, alighanem még Baczakó Péter vagy Földi Imre egykori diadala is elhomályosul; olyannyira, hogy föl sem említjük, mennyi parádés produkciót mutathat fel az a közeg, amely képes kitermelni egy kvótát!

"Az olaszországi siker után természetesen nagy az öröm, de nincs eufória, és nincs leállás, már Peking után az első nap folytatódik a munka" - ezt már Fehér elnök mondta a távirati irodának.

Lassan tervezhetjük a címlapokat.