Április 23-án lesz két éve, hogy az MSZP megnyerte a választásokat. Sorozatunkban a munkaügy és a közigazgatás, az oktatás és az egészségügy területén történt változásokat, sikereket, kudarcokat vesszük számba. A kormányprogram az oktatásban nemcsak a képzés színvonalának emelését jelölte ki, hanem a tudás megszerzésében meglévő különbségek csökkentését is. A kabinet a korábban elkezdett progresszív intézkedésekre a felsőoktatásban és a közoktatásban egyaránt újabbakat épített. Amivel adós maradt, azt beépítette az Új tudás programba, amelyet a héten nyújtanak be a parlamentnek.
Félidő: két év tükörben
A kormányprogram oktatásra vonatkozó része az esélyegyenlőség megteremtését a közoktatásban, illetve a felsőoktatás minőségi átalakítását célozta.
A közoktatásban alapvetően az előző ciklusban elindított reformprogramot bővítették. A közoktatási törvény tiltja a szegregációt. 2007 januárjától az általános iskolák körzeteit úgy kell alakítani, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya 25 százaléknál nagyobb mértékben ne térjen el a szomszédos körzet arányaitól. Az új körzetek kijelölése, az elitiskolában fennmaradó helyek sorsolása nem vonatkozik az alapítványi és egyházi iskolákra. Az önkormányzatok egy része nem bírja fenntartani kisiskoláit, ezért vagy bezárják azokat, vagy átadják a fenntartói jogot az egyházaknak - ők az alap- és a kiegészítő normatívát is megkapják. Az utóbbinak megfelelő összeget az önkormányzatok saját forrásból biztosítják - már ha tudják.
Az önkormányzati törvényt módosítani kellene. A közoktatási intézmények kilencven százalékát ugyanis 1990 óta az önkormányzatok tartják fenn (10 százalékukat alapítványok vagy egyházak). A csörögi beiskolázási kálvária vagy a kerepesi általános iskolában tapasztalt jogsértések rávilágítanak arra, hogy az államnak nemcsak a jogszabályi környezetet kellene biztosítani, hanem centralizálnia kellene a döntéseket. Csak így lenne kivédhető, hogy a helyi érdekek ne vezessenek odáig, hogy szegény sorsú gyerekek kimaradjanak a közoktatásból, vagy abból csak súlyos jogsérelmekkel részesüljenek. A sikeres iskolai beilleszkedés az óvodában kezdődik, ezért 2008 szeptemberéig minden önkormányzatnak meg kell oldania, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek 3 éves koruktól óvodába járhassanak. A kormány úgy ösztönzi azt, hogy az óvoda és az alsó tagozat helyben maradjon, hogy tagintézménnyé válhatnak, és többlettámogatáshoz jutnak a többcélú kistérségi társulások támogatási rendszerén keresztül.
Felülvizsgálták a nemzeti alaptantervet, a PISA-vizsgálatok lehangoló eredménye (a matematikai-természettudományos és szövegértési feladatokban a magyar diákok a részt vevő OECD-országok diákjaihoz képest gyengébben teljesítenek) tovább erősítette azt a szemléletet, hogy az alapkészségeket kell erősíteni.
2013-ig 700 közoktatási intézmény újul meg. Az EU-pénzekből jut eszközbeszerzésre, informatikai fejlesztésre, a pedagógiai módszertan megújítására. A helyzet rossz: az épületek 85 százaléka felújításra szorul, harmadukban szükségtantermekben oktatnak. A szegregáció megszüntetésének egyik ösztönzője, hogy hazai és uniós forrásokra csak esélyegyenlőségi tervvel pályázhatnak a fenntartó önkormányzatok. Az Oktatási Hivatal hatósági jogosítványokat kapott. Ha jogsértésekről szerez tudomást, egymillió forint bírságot szabhat ki a törvényellenesen működő intézményre. A fejlesztési keretből támogatják a tanodákat is. Ezek hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújtanak tanórán kívüli elfoglaltságot. A gond az, hogy hiába nyerik el a 10-15 millió forintos egyszeri támogatást, kérdés, miből előlegezzék meg működésük költségeit, amíg a pénzt valóban megkapják.
A felsőoktatásban a korábban életbe lépett törvény már rendelkezett az alap- és a mesterképzés szétválásáról. A legtöbbet hangoztatott probléma a munkaadók igényeire nem túl érzékeny képzés, a diploma elértéktelenedése, továbbá az, hogy sok hallgató nem töri magát azért, hogy idejében végezze el az egyetemet. A tárca 2007-ben új felvételi rendszert vezetett be, amelynek lényege, hogy a képzési területenként meghatározott keretszámok határozzák meg, kit hova vesznek fel, és nem a miniszter és a rektorok közti alku. A finanszírozásban három évre szóló megállapodást kötött a miniszter az állami intézmények rektoraival: így a támogatás 240 milliárdra emelkedik a ciklus végére. Ez megalapozza a normatív támogatást fölváltó, a hallgatói és oktatói létszámhoz, a tudományos tevékenységhez kapcsolódó, vagyis a minőséget, a teljesítményt ösztönző finanszírozást. A diákok teljesítményét a költségtérítéses rendszer és az államilag finanszírozott helyek közti átjárhatóság megteremtése ösztönzi. A reform egyik kulcseleme lett volna a képzési hozzájárulás, amit a legjobban teljesítő és a szociálisan rászoruló hallgatókon kívül minden államilag finanszírozott képzésben részt vevő diáknak fizetnie kellett volna. Ezt a népszavazás eltörölte.
Az oktatásban érzékelhetők a két parlamenti ciklus egymásra épülő politikájának kedvező hatásai. Igaz, az oktatásügynek is lesz mindig olyan szereplője, akit a már megkezdett, illetve a tervezett változtatások hátrányosan érintenek. Nem tekinthető véletlennek, hogy a rektorok például olyan tartalmú javaslatot dolgoztak ki, amelynek értelmében azok a felsőoktatási intézmények is megmaradhatnának, amelyeket korábban kimondva-kimondatlanul is meg akartak szüntetni, elsősorban a gyenge minőségük miatt. Igaz, ezt a javaslatot még nem fogadták el.
Tandíjellenes demonstráció Pécsett 2006. szeptember 30-án
