Közhely, hogy a sok orvosi műszer közt elvész a beteg. Persze a modern diagnosztikus eszközök forradalmasították a gyógyítást, és segítségükkel rengeteg kórt ismerünk fel, szűrünk ki. De azért a hagyományos, "emberközeli" eljárásokat sem kellene elfelejteni, a beteg megtekintését, a szív és a tüdő meghallgatását.
A lényegre tapintani
Meg a tapintást, amellyel a szó szoros értelmében puszta kézzel tapintunk a lényegre. Csak két példa: würzburgi orvosok egy tudományosan megtervezett szűréssel a betegek 40 százalékánál a nyak szakszerű megtapintásával fedezték fel a strúmát. Ezt később műszerekkel is megerősítették. Egy bonni, mammográfiával ellenőrzött felmérés szerint a mellek áttapintásával az emlődaganatok 36 százaléka fedezhető fel, az igen korai, tehát jól gyógyítható stádiumban.
A kézzel, ujjakkal megvizsgálható szervek sora igen hosszú. Ha belegondolunk, alig akad olyan testrész, amelynek manuális vizsgálata ne segítené a diagnózist. Néhány kiragadott példa: az újszülöttek fejének, puha kutacsának megtapintásával az agyról, a szem óvatos tapintásával pedig a szemnyomásról (zöld hályog!) tudunk meg sokat. A nyaki nyirokcsomók ujjal is jól felfedezhetők, a has áttapintásából pedig többek között a máj és a lép elváltozásaira, a belek érzékenységére, gyulladására következtethetünk. A végtagokról, a csontokról, az izmokról, az ízületekről és az erekről is sok mindent megtudhatunk, ha azokat gondosan megtapintjuk. És akkor még nem beszéltünk a testnyílások, testüregek alaposabb kézi vizsgálatáról.
Talán mégsem akkora közhely, hogy a gépek nem helyettesíthetik az emberi kezet.
