Miről írna ma Széchenyi István? "Lovakrul", ahogy első, 180 éve megjelent könyvében tette vagy "Plazákrul"? Vajon egyetértene-e Széchenyi István ma azzal, hogy a lóversenyzésben részt vevők természetesnek veszik, hogy a tevékenység veszteségét az állam állja? Szerintem aligha, hiszen már 180 éve is arra figyelmeztetett ebben a korántsem csak a lótenyésztésről szóló művében, hogy a hazafiságot nem kell összekeverni a gazdasággal, és a támogatást nem felülről kell várni, hanem először is magunkon kell segíteni.
A ló másik oldala
Érdemes lenne újraolvasni mindenkinek ezt a könyvet, a lóversenyzésben és -tartásban tevékenykedő állami döntéshozóknak, magánzóknak pedig különösképp. Rögtön kiderülne például, hogy a sikeres lótenyésztés titka a haszonra törekvés. Na de mi végre folytat akkor az állam egy reménytelenül veszteséges tevékenységet? Félelemből vagy szellemi restségből. Utóbbi miatt nem volt képes semmi olyat tenni, ami a lóversenyeket és az ahhoz kapcsolódó fogadást fellendítette volna; előbbiből fakadóan pedig fél kimondani, hogy akkor ezt inkább abbahagyja.
A lóversenyzés működtetése és az ehhez kapcsolódó fogadásszervezés nem állami közfeladat. Nincs értelme elvárni, hogy egy folyamatosan veszteséges tevékenységbe évről évre százmilliókat pakoljon az állam a túlnyomórészt lóversenyre nem járó adózók forintjaiból. Nem az a kérdés, hogy szeretjük-e a lovakat vagy sem. Erről az ügyről le kell olvasztani a műhazafias mázt, meg kell fogadni Széchenyi tanácsát: ne tartson bennünket fogva az előítéletek penésze és szokások rablánca. Ne csináljunk a lovakból szent teheneket! Ezzel tesszük nekik ugyanis a legjobbat.
Az állam úgy akarta fellendíteni a lovit, mint a magyar labdarúgást: csiri-viri pályát kell építeni, és majd akkor ömlik a néző. Azt azonban éppen a labdarúgásból tudhatjuk, hogy jó meccsre a rossz pálya is megtelik. Rossz meccsre viszont a jó pálya sem. Most áll sokmilliárdnyi tőke a Kincsem Parkban, a főváros egyik legértékesebb telkében, profit meg csak nincs. Az államnál semmiképp, és alighanem a lótartóknál sem túl sok.
A lóversenyzést és -fogadást vagy sikerül belátható időn belül vonzóbbá tenni nézők és játékosok körében, vagy le kell húzni a rolót. Egy gyenge, érdektelen, kis pénzeket megmozgató lóversenyzés ugyanis a magyar lótartás színvonalán sem képes emelni, márpedig ez az egyetlen, ami a profit mellett igazolhatná, hogy ebben az állam részt vesz.
Az már bebizonyosodott, hogy az állam legföljebb fenntartani tudja a lóversenyt, fellendíteni nem. A tevékenység magánkézbe adására tett kísérlet megmutatta, hogy Magyarországon nem olyan tuti üzlet ez, mint amilyennek látszik. Más most aligha marad, mint újra nekifutni a privatizációnak. A lóversenyek érdekeltjeinek és barátainak pedig érdemes lenne megfontolni Széchenyi tanácsait: a csodára hiába várnak, csak magukon segíthetnek. Különben sohasem fogják megtalálni a kincset a Kincsem Parkban, mert azt már a Kicsem Plaza tulajdonosa keresi majd meg.
