Mindez nem véletlen. A magyar néző valahogy a génjeiben hordozza a karosszék-rekordokat. Itt nézik a leghoszszabb ideig a tévét, és igen, itt kápráztatták el a világot a mozizás 37 óra és 25 percig tartó, mindmáig nem túlszárnyalható teljesítményével. Kilenc éve a Lurdyban mozizott hat ember mintegy két napig, apró szünetekkel - ehhez képest a péntekről szombatra virradó, 12 órás maraton amolyan szelíd előjáték.

- Már a kezdés előtt öt órával telt házunk volt - magyarázza boldogan Lovász Andrea, a Palace Cinemas hálózat magyarországi vezetője. Mint később megtudom, ez 6500 eladott jegyet jelent a három moziban. A West Endben fél hatkor már a mozgólépcsőig kígyózott a sor, és egyre nőtt azok száma, akik már négyezer forintot is leperkáltak volna az eredetileg kétezret érő karszalagért. Az igyekezet érthető: ennyiért egy fanatikus bepótolhatta félévi filmlemaradását. Az 52 alkotás között ott voltak az utóbbi hónapok nagy sikerei, a műsoron lévő filmek zöme, illetve egy premier előtt vetített western is. Az est mindenképpen az amerikai filmiparnak kedvezett, bár a kínálatban szerepelt hét magyar alkotás is. Az immár klasszikusnak számító Üvegtigris mindkét részét levetítették, de hamar megtalálta közönségét a Valentin-napi siker, a 9 és fél randi, illetve (Szőke András fokozott televíziós jelenlétének betudhatóan) a Bakkerman, vagy Bacsó kissé félrevezető című alkotása, a Majdnem szűz is. Egyértelmű csalódás volt viszont a Márai-film és A kis Vuk.

- Mintha egy nyolc évvel ezelőtti számítógépes játék éledt volna fel - legyintett csalódottan Fejős Péter, mert a Macskafogó legendája után egy másik kultuszrajzfilmet is sikerült porig rombolni. Az új Vuk nemcsak esetlen, mentes mindenféle bájtól és varázstól, de a köré kerített történet is meglehetősen kínos. A 16 éves Péter így csakhamar el is húzott a Nem vénnek való vidéket vetítő terembe.

Mert épp erre volt a leginkább alkalmas a Mozifanatikusok Éjszakája. Nem csupán összehozta egy összefüggő képfolyam erejéig a film elkötelezettjeit, de a termek előtt várakozva vagy a babzsákokon pihenve már több potenciális filmkritikus vitatta meg az épp látott mozit. Néha ordítva, mert a multiplex folyosója egyszerre mutatta fel egy forgalmas sétálóutca és egy házibuli jegyeit, ahol dübörögve játszik a lemezlovas, koktélokért lehet sorba állni, vagy épp friss frizurát formázhat magának az, aki nem akar rendezetlenül megjelenni kedvenc filmszínésze előtt. És aki már azt hitte, a DVD-k és az illegális letöltések miatt már soha nem támad fel igazán a mozi, az csak csodálkozhatott a lépcsőn is fürtökben ülőkön. Azon, hogy egy idősebb házaspár fél egykor a rendezőket szidja, mert képtelenek bejutni a Spiderwick krónikák című fantasyre, vagy azon, hogy több száz ember fut, tolakszik teremről teremre, hogy minél jobb helyet harcoljon ki magának a vászon előtt. És az sem lehetett meglepő, hogy hajnali négykor a látogatók harmada még azon vitatkozott, hogy az Alien szörnyeivel vagy a Simpson család válogatott hülyeségeivel zárják-e a napot. Esetleg mindkettővel, ide-oda ingázva. A dilemmák gyors feloldását ideje lesz gyakorolni, mert Lovász Andrea szerint könnyen elképzelhető, hogy az idén másodjára is megrendezik a maratont. Ha már ennyire ki vagyunk éhezve az ünnepre.

A mozifolyosó leginkább sétálóutcába oltott házibulira hasonlított