A Csillagász és Terepmunka-koordinátor naplója

Ma kicsit később keltünk fel a szokásosnál… Végül Parancsnokunk sok izgalmas és érdekes ötletet adott nekem, mit is kellene a mai napi terepmunkának vizsgálnia. Némi bizonytalanságot éreztem, amikor egy nagy térképet, egy kis térképet, egy képes instrukciókat tartalmazó lapot, és egy részletes programfelsorolást rendezgettem mind a kezemben, mind pedig a fejemben…


Az összkép még zavarosabb lett, amikor mindezeket a mappámmal, a sugárzásmérővel, a hőmérsékletmérővel és a GPS-el együtt próbáltam a zsebembe tömni- fél sikerrel. A feladat mindenesetre felvillanyozott, és elhatároztam maximalista leszek: mind meg fogom oldani, hiszen ez egy jó terepmunka koordinátor dolga! 

Amikor kiléptünk a Bázisról akkor ért csak az igazi meglepetés: egy család élesített fényképezőgéppel várt minket, megörökítve Marsra lépésünk pillanatát. Megmondom őszintén zavarban voltam, sosem gondoltam volna, hogy egyszer turista látványosság leszek. Beindítottuk ATV-inket, és elindultunk a cél felé. Útközben erősödött a szél, kezdett aggasztóvá válni a helyzet. Előre mentem a robogóval hogy megnézzem, helyes-e az irány amit követünk… Visszafelé találkoztam a családdal, akik már a kocsiban ültek… Épp elhaladtunk egymás mellett amikor szépen lassítottak, lenyílt az ablak, és kikukucskált egy vadul kattogtató fényképezőgép. Kicsit szafari-hangulata volt a dolognak, de már kezdtem beletörődni: ebben a felszerelésbe érdeklődést váltunk ki embertársainkból.

A szimuláció folytatódott: egy dombtető volt az első célunk. Ide felérve vártam a többieket… igen ám, de a rádió elromlott, nem volt kapcsolat… Én pedig épp azt kiabáltam volna a rádióba: „Mennyünk haza, mert ebben a szélben nem biztonságos a dombtetőn!” A horizonton pedig megjelent a már jól ismert  gomolygó porfelhő… Úgy érzetem magam mint egy sci-fiben, annyira képtelen és kicsit ijesztő volt a helyzet. Hirtelen beugrott az a párbeszéd amit viccelődve váltottunk a Parancsnokkal: „a terepmunka koordinátor legfőbb feladata, hogy életben visszahozza a legénységet.” Persze nem volt olyan súlyos a helyzet de mégis eszembe jutott. Végül non verbális kommunikáció kisegített minket, és szerencsésen hazaértünk- nem kis megkönnyebbülésemre.

Vacsora előtt még egy gyors EVA-ra adtuk a fejünket: a lakóegységben maradt mérnökkel rádiós kapcsolatot tartva koordináltam a sülő vacsora elkészülését. A mai nap megkoronázásaként pedig a holdkelte kápráztatatta el a legénységet…



A NOL interaktív infografikája a Marsról és a magyar expedícióról itt >>>

Korábbi blogbejegyzések >>>>>

Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.