A hazai gyakorlatban eddig szokatlan ítéletet hozott a bíróság az egy hete Nyíregyházán randalírozó, majd őrizetbe vett Diósgyőr-drukkerekkel szemben: ötven, negyven, illetve harminc nap elzárásra ítélt hat, a kedvenc csapatuk veresége miatt bánkódó szurkolót úgy, hogy a bíró a másodfokú ítélet megszületéséig nem szüntette meg a korábban elrendelt szabálysértési őrizetüket.

Amikor az ítéletet kihirdették, el is sírta magát a hat férfi közül a két legidősebb. Egyikük döbbenetében lerogyott a székére. Valószínűleg mindannyian abban bíztak: a teniszpályák szétverése, a "megbontott" szektor, a széktörések dacára pénzbüntetésre ítélik őket, és estére már otthon lesznek. A munkahelyen talán sikerül elrendezni azt a néhány napi hiányzást, és minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Nyíregyháza messze van Miskolctól, Ónodtól, Mályitól és Ongától, ahonnan a garázdák érkeztek szurkolni a Nyírség fővárosába, tán sose tudják meg az ismerősök, miért nyúlt kicsit hosszabbra a hétvége.

De nem emiatt sírtak. Béla, a 43 éves, nős, kétgyermekes családapa valószínűleg a cellában döbbent rá: mi lesz, ha a felesége után ő is elveszíti a munkahelyét? Neki dolgoznia kell. Őt épp eléggé megtörte ez a néhány, rács mögött eltöltött nap, most már hazamenne, tessék őt elengedni. Nem rúgott ő fel kordont, csak - úgymond - arrébb tette. A nála pár évvel fiatalabb Zsolt is kezdett már aggódni élettársáért, aki első gyermeküket várja. Őt egyébként is lefújták a csata közben a rendőrök gázspray-vel, semmit nem látott egy darabig. Elismerte, dühös volt, mert a meccs után nem mehetett azonnal haza - először, biztonsági okokból a hazai drukkerek hagyhatták el a stadiont. Ezért dobta oda a kordonhoz az üres dobozos kólát - de nem a söröshordót, ahogy az egyik rendőr állította.

Furcsa volt látni, ahogy a két, meglett, jámbor férfi szeme már az adategyeztetésnél elvörösödik, amikor a családjáról kérdezik. Talán remélték, ez az a pillanat, amikor a bíró szíve is megenyhül, hiszen nem "rosszfiúk" ők, sosem volt még bajuk a hatósággal. Meg valószínűleg már azt is érezték, hogy nagy butaságot csináltak.

Mindent bevallottak és elnézést kértek mindenkitől a viselkedésükért a bíróság elé állított drukkerek. A széktörő még azt is megígérte, megtéríti a kárt, csak hadd menjen végre haza.

Csakhogy a bíró másképp gondolta. Szerinte túlságosan elszaporodtak a futballmecscseket kísérő rendbontások, és tarthatatlan, hogy egész városrészek válnak csatatérré egyes találkozók előtt és után.

Az ítélet sokakat elgondolkoztathat. S van az életben olyan szituáció, amikor már a sírás sem segít.