Mi itt igazából a mélyben trappolunk szkafanderekben, a felszín, az összetöredezett hajdani síkvidék pedig odafent van, abból a felszínből mos körbe egy-egy darabot víz és szél, és mi ezekre a furcsaságokra, óriási asztalra, dobozra, tűre, toronyra bámulunk fölfelé, mindenféle rücskös gödrökből. A természet itt lefelé építkezik, talán ezért annyira alvilági az egész.
Ezeket a sorokat vagy el tudom küldeni, vagy sem, mivel hajnal óta nincs generátorunk, tehát műhold-kapcsoltunk se, hálózatunk se. Mindenki lázasan veri a laptopját, ír bele valamit, nem néz a másikra, tudja, mondókája annyira lesz hosszú, ameddig saját akkumulátora kitart.

A Mars bosszúja.

A tegnapi túra célpontja, legalábbis számomra egy olyan hely volt, ahonnan a kilátás lélegzetelállító. Mindannyian csak bámultunk, bár Henrik legalább ennyire örült egy vékony zöldes csíknak a kilátópont helyén, de a talaj alatt húsz centiméterre, ami szerinte baktérium, vagyis idegen élet nyilvánvaló nyoma. Ez a kettő együtt az igazi: ha az ember lenéz, ott a zöldes por a gödörben, ha fel, akkor nagyjából ugyanaz a látvány, amit Zsákos Frodóék látnak, amikor végre eléjük tárul Mordor.

Félelmetes és idegesítő. Az ember elképzeli a szó szerint kő-gazdag helyi villatulajdonost, nem mintha ilyet láttunk volna, de azért akad itt is, oázisszerű kertecskéje közepén, medencével, és hűsítő enteriőr-vízeséssel, ahogy hosszú évtizedekig naponta éli ugyanezt a kalandot, mint mi, csak luxusváltozatban. Vagyis bevágja magát a terepjáróba, autózik ötven mérföldet, kiül Szauron Birodalmának peremére, gondol egyet halálra, apokalipszisre, aztán porzik haza, a jakuzzija szélén buja vegetáció, de csak ott, körben sivatag, és ő megint örül az életnek. Ezt megteszi minden hétvégén, és úgy érzi ura annak a világnak, aminek direkte a legszélén egyensúlyoz. Játszadozik mindenféle „memento mori” érzésekkel, ha nem jön magától, kiprovokálja őket.
 Végül is, mi sem csinálunk mást, csak sokkal töményebben és utána jakuzzi nélkül. A takarékos heti kétszeri zuhanyoz is csak akkor lesz jogunk, ha végre megjavul a generátor.

A parancsnok mindenesetre behozatott egy-egy cserép salátát a melegházból a HAB valamennyi körablakába. Mostantól ki lehet lesni a leveleken keresztül a Marsra, ilyenkor életen keresztül nézzük a halált, amiről persze tudjuk, nem is halál, hiszen ott lakik a Kísértet Nyúl és ott tanyáznak húsz centi mélyen Henrik zöldes baktériumai. Azért a saláta jó ötlet, a pszichológusok, ha hazaérünk, nyilván megdicsérnek érte minket. Tudjuk, annak a bizonyos sivatagi milliomosnak pálmakertje van nappaliban. Perverzió.
Mondják közben, a Mission Control delegáltja ránézett az áramfejlesztőre, és beindult. A laptop akkumulátora tölt, az Internet-kapcsolat ablakocska vígan jelez, lehet mosakodni, tervezni, kávét főzni, ezt a szöveget elküldeni. Lehet hessegetni a még csak kezdődő depressziót.   
 
Hirsch Tibor

A NOL interaktív infografikája a Marsról és a magyar expedícióról itt >>>

Korábbi blogbejegyzések >>>

Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai