---

17:40
Kb. 3 percre teljesen áram nélkül maradtunk. Kiderült, hogy végig akkuról ment a bázis, a másodlagos generátortól nem kaptunk áramot. A problémát megoldottuk, de most már lemerültek a szünetmentes tartalékai. Amit tudunk, nem kapcsolunk be, a hőmérsékletszabályzást, lámpákat stb., csak a számítógépek mennek és az internet - a legfontosabb összekötőkapocs. Közben vízfolyás jelent meg a lakóegység előtt, és a Geológust el kell indítani hazafelé. Egyelőre nem érkezett segítség. Ha baj van, a hűtőt és az inkubátort is lekapcsoljuk. A Bázis jelenleg 9 ampert fogyaszt.

--
Hargitai Henrik
MDRS, crew 71

---

18:38
Minden rendszer működik. Bővebbet az esti naplóbejegyzésben.

--
Hargitai Henrik
MDRS, crew 71

---

Egyedül ülök a 6 személyes lakóegységben. Odakint élettelen vörös sziklák. A billentyűzet kopogása az egyetlen zaj. Leszámítva a háttérben folyamatosan és mindenhonnan zúgó hűtőventillátorokat, amit viszont már nem is hall az ember (még éjszaka sem, pedig akkor olyan, mintha egy buszon utaznánk). Néha megreccsen valami, a hőtágulás jár-kel a lakóegységben. 

A reggeli generátor-mizéria szerencsés végkifejlete után a legénységnek többi tagjai zárt roverre ültek és azon mennek az innen jó 60 mérföldre levő legközelebbi kilövőálláshoz: a Geológus ugyanis Greyhound típusú személyszállító interplanetáris rakétájával visszautazik a Földre. A pályaelemek ma délután lesznek kedvezőek Európa felé.
Így aztán egyedül maradtam, olajtól még fekete kézzel, enyém a lakóegység, enyém a táj, enyém a végtelen. Enyém hat szkafander és hat rádió. Mérföldes körzetben - ha nem is millió-, de tízmérföldesben - teremtett lélek nincs, hacsak a katlan peremén folyó creeken túl legelésző teheneket és pásztorcowboyaikat nem számítjuk.
Most én leszek a lakóegység Mérnöke, Csillagásza, Geológusa, Filmesztétája, Operatőre és Terepmunka-koordinátora. És parancsolhatok saját magamnak.

Ez is reális szimuláció. Vannak tervek egyszemélyes marsutazásra is. Méghozzá csak oda szóló jeggyel.

Nyugdíjas NASA-szakemberek, nem is egy, váltott ki kellőképp nagy visszhangot ilyen terveivel. Itt van pl. a volt NASA-mérnök James McLane vagy a holdprogram egyik volt vezetője, Joe Gavin. McLane nem kétli, hogy egyfős küldetéséhez lenne elég jelentkező. A pilóta típuspéldáját az orosz kozmonautákból vette, akik zokszó nélkül minden parancsot végrehajtanak, és ha nem sikerül, addig csűrik-csavarják, amíg megoldják a problémát. Megedződtek ők is a MIR űrállomáson. Az egyutas, egyszemélyes küldetés melletti egyik érve, hogy a visszaút technológiája még túl kockázatos: biztonságosabb mind szépen egyesével küldeni az embereket a Marsra, hogy ott lassan egy kolónia fejlődjön ki. Ez a Földről 26 havonta (azaz minden lehetséges indítási ablakban) kapna utánpótlást, amíg ki nem fejlesztik a biztonságos visszatérés technológiáját. Addig is csak fejlődjenek, gyarapodjanak, gyakorolják a túlélést. 

A projekt politikailag nem tűnik korrektnek, ezért nem valószínű, hogy hivatalos támogatást vagy kongresszusi pénzt valaha is kapna.

Mindazonáltal elgondolkodtató. A Pilóta leszállásakor már ott lenne a Marson valamilyen egység, amibe beköltözhet, műszerek, terepjárók, üzemanyag-gyár, atomerőmű. Fél év egyedül utazás leszáll, bemászik az üres lakóegységbe, rákapcsolódik a műholdas kapcsolatra, és várja a második utast. Dolgozik? Mi motiválja? Ügyel arra, hogy ne fertőzze be a marsi környezetet? Dokumentálja a mintavételeket? Az életfenntartó rendszerekre nyilván figyel, de mi is a Magányos Areonauta küldetése? Az automata kamerák figyelik minden mozdulatát, hiszen ő A Magányos Hős, aki Küzd A Túlélésért - vagyis klasszikus mozitéma. 

A túlélésért való küzdelmem első pontja egy négytojásos, szalonnás, sajtos, hagymás rántotta elkészítése volt. A vízcsap ugyan leköpött (buborék ment valahol a rendszerbe), de ezt is túléltem. Valahogy mégis nyomasztó a kihalt lakóegység. Nem érzem az elemi kényszert, hogy szkafandert húzzak és a terepre menjek (egyedül elvileg nem is lehetne), hogy leolvassam a globálsugárzásmérő adatait, hogy mintát vegyek a homokból, egyáltalán hogy bármit csináljak. 

Magányos Hősünk minden bizonnyal elhízásra van ítélve. 

Abba is hagyom az írást és megyek az egyik kerek hajóablakhoz, bámulni, ahogy az árnyékok előbb eltűnnek, majd lassan újra megnyúlnak a vörös talajon. És közben... Talán álmodni... Nem Shakespeare: Bradbury. Elmondja Kulka János. Ezt hallgatom. Tökéletes a marsbéli magányhoz. 

Szóljon csak a hangszórókból Tylle és Iorr.

A NOL interaktív infografikája a Marsról és a magyar expedícióról itt >>>

Korábbi blogbejegyzések >>>

Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai