A moszkvai közlemény rámutat, hogy a második világháború idején a magyarországi zsidók megmentésében közreműködő svéd diplomata tragikus sorsa ma is nagy érdeklődést vált ki világszerte, s emlékeztet arra, hogy 2001-ben, a Wallenberg halálának kivizsgálására alakult orosz-svéd vegyes bizottság tevékenységének befejezésekor átadták Svédországnak az addig fellelt dokumentumok kópiáit, a diplomata családtagjainak pedig Wallenberg - az FSZB központi archívumában őrzött - személyes holmiit.

Tavaly szeptemberben Berl Lazar orosz főrabbinak ugyancsak átadták a dokumentumok másolatait, hogy azokat méltó helyen mutassák be a 2-3 év múlva létrejövő Tolerancia Múzeumában.

Az FSZB közleményében emlékeztet, hogy (az 1912-ben, igen előkelő és gazdag svéd családban született) Raul Wallenberg a második világháború idején - a budapesti svéd nagykövetség diplomatájaként státuszát kihasználva - zsidókat mentett a megszállt Magyarországon. Kollégái utoljára 1945. januárjában látták Budapesten, amikor a szovjet hadsereg parancsnokságára indult egy találkozóra. Az FSZB archívumaiban őrzött dokumentumok szerint a svéd hatóságok 1944-ben az akkori szovjet belbiztonsági szolgálathoz, az NKVD-hez fordultak azzal a kéréssel, hogy a szovjet csapatok vegyék védelmük alá Wallenberget. Nem sokkal később született az a szovjet utasítás, hogy Wallenberget vegyék őrizetbe és vitessék Moszkvába. A diplomata önként ment a szovjet parancsnokságra: ott őrizetbe vették, s Moszkvába szállították, ahol a lubjankai belső, illetve a lefortovói börtönben tartották fogva.

Az FSZB rendelkezésére álló dokumentumokban nincs utalás arra, hogy Nyikolaj Bulganyin, a szovjet védelmi népbiztos helyettese milyen okból adott utasítást Wallenberg őrizetbe vételére és Moszkvába szállítására - szól a pénteki közlemény. Moszkvában emlékeztetnek arra is, hogy az úgynevezett Gromiko memorandumban - amelyet Andrej Gromiko akkori külügyminiszter-helyettes írt alá - a Szovjetunió 1957-ben hivatalosan elismerte Wallenberg letartóztatásának tényét és azt, hogy a Szovjetunióban tartózkodott a háború végét követően. E memorandum szerint a svéd diplomata 1947. július 17-én meghalt szívinfarktusban a lubjankai belső börtönben. Az orosz legfőbb ügyészség 2000-ban határozatot hozott Raul Wallenberg és magyar sofőrje, Langfelder Vilmos rehabilitálásáról.

Stockholmban 2001 januárjában bemutatták az 1991-ben alakult orosz-svéd közös munkacsoport kutatásainak eredményeiről szóló beszámolót, de a csoportnak nem sikerült jogilag támadhatatlan következtetést levonni Wallenberg sorsára nézve. A testület a jelentés svéd és orosz változatainak publikálását követően beszüntette tevékenységét - idézi fel a közlemény, amely végül rámutat: a mai napig nem állapították meg, hol temették el Raul Wallenberg földi maradványait. Az FSZB adatai szerint halála után elhamvasztották, s további nyomok nem lelhetők fel.

(MTI)