„A sok tilalom nyomán nincs mit csodálkozni, ha annyi képviselő tüntet távolmaradásával!” – írja Robert Solé a Le Monde-ban.

A Francia Nemzetgyűlés rendtartása szigorúan megszabja, mit vihetnek, és mit nem vihetnek magukkal a honatyák az ülésterembe. Eredetileg a fegyverek távoltartása volt a cél, de mivel a törvényhozás magasztos szerepével semmiféle komolytalan tevékenység nem fér össze, hagyományosan tilos a játékok használata is, és mindmostanáig a számítógépek is nagyjából ebbe a kategóriába tartoztak.

Ez évek óta sok panasz tárgya volt, hiszen a képviselők hordozható gépeik memóriájában tárolják a munkájukhoz szükséges adatokat és dokumentumokat. Ezeket kinyomtatni drága és kényelmetlen, nem beszélve arról, hogy a hagyományos dossziékban körülményesebb a keresés.

Aztán végre győzött a józan ész: a honatyák bevihetik laptopjukat a terembe, és be is kapcsolhatják a készüléket. De tilos kapcsolatot tartaniuk a külvilággal. Szó sem lehet róla, hogy unalmukat elűzendő, levelezésüket intézzék ülésezés közben, a napilapok online kiadásait böngésszék, vagy ne adj’ Isten, szórakoztató honlapok között szörfözzenek.

Ha mégis rosszalkodni akarnak, nyugodtan elolvashatnak egy jókora regényt, keresztrejtvényt fejthetnek, sakkozhatnak a géppel. Filmet már körülményesebb lesz megtekinteniük, mert a gépeken a nemzetgyűlés elnökének utasítására a hangot kikapcsolják. Az elnök előírta továbbá, hogy a gép képernyőjét a tulajdonos felé kell fordítani, nyilván azért, nehogy a rakoncátlan nebulók a családi nyaraláson készült képeket mutogassák egymásnak. Arra ott a mobiltelefon. Másra úgysem lehet használni, mert a rádiókapcsolatot elektromos hullámokkal zavarja a műszaki személyzet.

Mivel pedig a modern ember sms nélkül nem tud meglenni, a mai francia képviselők a szokásosnál is nagyobb indíttatást éreznek rá, hogy minél kevesebb időt töltsenek a szent falak között.