Két és fél óra múlva, amikor már elfogatóparancsot is kiadtak ellene (miközben hagyták lelépni), visszasétált Budapesten az Erzsébet utcai kórházba. A Kékfény az ügyvédjére hivatkozva közölte: szívpanaszaira gyógyszert kapott, emiatt összezavarodott, s eltévedt a kórház kertjében.

Életszerű az eset.

Bár az, hogy az udvarias hatósági emberek nem szállnak be az őrizetessel a mentőbe, nehezen érthető, de az úri modor szabályainak megfelel. Ennek nálunk szép hagyományai vannak. Arról, hogy működik a VIP-módszer, Tocsik Márta, Rejtő E. Tibor, Kulcsár Attila és még sok más fontos ember beszámolhatna. Meg náluk kisebb VIP-vendégek is. Volt már itt olyan maffiapör, amelyben az ügyész a vádlott fölmentését kezdeményezte. Szegény Tasnádi Péterrel is mi történt? Olyan intenzív életet élt, hogy a végén az orvos szakértők beszámíthatatlannak nyilvánították.

A jelek szerint nem számít az sem, hogy nemrég különleges börtönszolgáltatásokat nyújtó főtisztek ültek a vádlottak padján. Ha valaki lebukik, mindig jön helyette más. Azzal a szent fogadkozással, hogy most már aztán vége. Ehhez képest most már egy őrizetesnek is igyekeznek megadni azt a kényelmet, amelyet az előbbiek élveztek - ne érezzen maga mellett vizslató szemeket. A mentősök kis időre eltűntek a pácienssel a nyomozók elől, végül nem abba a kórházba érkeztek vele, amelyikbe állítólag elindultak. Ő maga picinyt eltévedt, de ez még mindig jobb, mint ha a szívpanaszost az ortopédiára szállították volna.

A gyógyszeres sztori helyett azért ki lehetett volna találni valami jobbat is. Hogy az orvos semmit sem adott a betegnek, nem oly fontos, pár hónap, és ennek nem lesz semmi jelentősége, a motívum elenyészik az igazságszolgáltatás mélységesen mély bugyraiban. A sikálás máris elkezdődött. Amikor az illetékesekből a kollégák azt szeretnék kihúzni, mégis mit csinált Kiss Bálint a magányos esti órákban, máris udvarias elzárkózás a válasz: erről az ilyen-olyan vizsgálat lezártáig nem tanácsos beszélni. Pedig ez volna az, amit feltétlenül tudni kellene.

Évekkel ezelőtt (bírósági tárgyaláson, egy zászlóégetéses ügy kapcsán) megismerkedhettünk a tudatmódosító cukorka magyarországi alkalmazásának lehetőségével. A biztosítós főmuftinak ma már egy fél aszpirin is elég volt ahhoz, hogy ha csak két és fél órára is, de teljesen összezavarodjon. Velünk együtt. Ilyenkor aztán "módosult tudatállapotban" bolyongunk mindenféle kertek labirintusában. Hogy végül megleljük a helyes utat.