Afrika világháborújának (kilenc országot érintett hosszabb-rövidebb ideig) tartott kongói konfliktus hivatalos, 2003-as lezárása óta a fegyverek nem némultak el. A 2007-ben tetőző Kivu konfliktus, amelynek során több mint 500 ezer ember volt kénytelen elhagynia lakhelyét, az év vége felé egy újabb ruandai invázió rémével fenyegetett: a tuszi Paul Kagame szerint az 1994-es genocídium hutu elkövetői, az egykori Interahamwe harcosai erősítették meg hadállásaikat a Ruandával határos keleti területeken. Nagy nemzetközi nyomás nehezedett a Bush-adminisztrációra, hogy a kongói kormánnyal és a nemzetközi szervezetekkel együtt a tárgyalóasztalhoz ültesse a lázadókat, mielőtt a konfliktus tovább eszkalálódna. Az USA, az ENSZ, az Európai Unió és Kinshasa bábáskodása mellett a januári gomai békeszerződést huszonöt lázadó csoport írta alá, Kigali és a béke első számú kerékkötőjének tartott ruandai rebellisek képviselői azonban távol maradtak.

A gomai pontokat felrúgva a lázadók már hat nap múlva fegyvert ragadtak, azóta a keleti tartományokat mindennapos konfliktusok jellemzik. Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság-beli missziója (MONUC) 17 ezer főből álló csapatának nagy része továbbra is a forrongó keleti tartományokban állomásozik, amely a kongói lázadókon kívül mintegy hatezer külföldi (ruandai, ugandai és burundi) katonával néz farkasszemet. A januári tűzszünet óta ráadásul tovább tart a gyermekkatonák sorozása, így számuk már meghaladta a harmincezret - figyelmeztetett a Human Right Watch (HRW) nemzetközi emberjogi szervezet. A halálozási ráta sem csökkent a Kivu konfliktust hivatalosan lezáró békeszerződés óta: naponta ezerkétszázan halnak meg a háború következményeitől, többnyire az éhségtől, az áldozatok fele pedig gyermek. Skandalumnak bélyegezte a HRW tisztviselője az ENSZ Emberi Jogok Tanácsának legutóbbi döntését, amely nem hosszabbítja meg az emberi jogok kivizsgálására Kongóba küldött független szakértő mandátumát, noha a nők meggyalázása, az önkényes letartóztatások és kínzások aggasztó méreteket öltenek, különösen Kelet-Kongóban, ahol több száz kilométer területű exlex zónák találhatók.

Miután az idén februárban a hágai Nemzetközi Törvényszék a kongói konfliktus harmadik háborús bűnösét fogta el, Luis Moreno Ocampo főügyész kijelentette, hogy a kongói és belga hatóságok együttes erőfeszítéseinek köszönhetően további, eddig érinthetetlennek hitt politikai vezetőt citálhatnak bíróság elé, valamint igyekeznek kivizsgálni a ruandai és ugandai összeköttetéseket is. Laurent Nkunda, a kongói háború egykori rettegett hadura azonban nem fél: most öltönyben pózolva áll ki a ruandai lázadók által fenyegetett tuszi kisebbség védelmében s visszautasítja az őt ért vádakat. A keleten egy miniállamot, az úgynevezett Vulkánok Földjét vezető, harminc civil lemészárlásával vádolt háborús bűnös, akit a Kivuban történtek legfőbb felelősének tartanak, egy holland lapnak úgy nyilatkozott, hogy még a hágai nyomozás eredménye sem tudna foltot ejteni becsületén - amit szakértők erősen vitatnak.

Kongói katonák - távol a harcoktól, békében