„Az ökovárosok az ingatlanspekuláció hosszú és elképesztő történetének legnagyobb átverései. A terveket alighanem Az állatfarm és a Szárnyas fejvadász inspirálta” – írja Simon Jenkins a Guardian véleményrovatában.

A kormány április elején nyilvánosságra hozta annak a 15 településnek a nevét, amelyek közül 10-nek a szomszédságában a következő években ökovárosokat húznak fel. A többnyire volt ipari telephelyek területén, farmokon és mezőkön kialakítandó lakóövezetekben energiatakarékos, széndioxid-kibocsátástól mentes házakat építenek, helyben oldják meg a hulladékhasznosítást, és szélerőműveket telepítenek. A kormány reményei szerint az új városok nem hagyományos elővárosként fognak funkcionálni, hanem az itt lakók többsége helyben talál munkát.

Jenkins szerint azonban nem igaz, hogy az új városok a környezetvédelem ügyét szolgálják. Mint arról a Metazin is beszámolt, a vidéki élet nagyobb környezetkárosítással jár. A brit háztartások közül a londoniakban keletkezik a legkevesebb szemét. A vidéki lakások és házak nagyobbak, mint a városiak (a csillagászati ingatlanárak miatt Londonban csak kevesen engedhetnek meg maguknak nagy lakást). A fővárosban a legalacsonyabb az egy főre jutó gépkocsik száma. Hála a dugóknak és a parkolási nehézségeknek, Londonban ugyanis nem érdemes autóval járni: még kerékpárral és gyalog is előbb célba lehet érni. A londoniak körülbelül 40 százalékkal kevesebb széndioxid kibocsátásért felelősek, mint az országos átlag.

A pusztában kialakítandó ökovárosokhoz közműveket és utakat kell építeni. Egy új ház felépítése során 4,5-ször annyi széndioxid keletkezik, mint egy régi felújításakor. Illúzió, hogy a lakók többsége a kisvárosokban talál majd munkát, ezért minden bizonnyal aki teheti, autóval megy dolgozni a városba, ami szintén szennyezi a környezetet. A tervezett ökovárosok környékén élők máris tiltakoznak.

Jenkins szerint legalább ekkora baj, hogy az új települések előbb-utóbb gettósodni kezdenek. A mesterséges városban nem alakul ki igazi közösség. A tervek szerint az ökovárosok házainak 30-40 százalékát rászorultsági alapon osztják majd szét, és a beköltözők felének – nyilván a szegényeknek – nem lesz autója. Jenkins szerint viszont kizárt, hogy mindenki találna helyben munkát, így az autóval nem rendelkező szegények tovább csúsznak majd lefelé. Igaz, benzint tényleg nem fogyasztanak.

Simon Jenkins