A csodás marsi tájon széllel szemben robogtunk, és épp azon gondolkoztam: a szimuláció és a valóság néha kicsit összeér… Amikor a felfedezés izgalmától hajtva megyünk a vörös tájon, akkor tényleg olyan marsi érzése van az embernek! Persze egy kicsit felnéz a kék égre, akkor azért ott van a földi realitás is…

És e gondolatmenetet megszakítva a bázis hívott minket, hogy csináljunk út közben egy porvihar-szimulációt, ilyenkor a földre kell feküdnie a legénységnek.  Kicsit újra visszarángatva éreztem magam a „valóságba”, majd amikor a Bázis kilépett az adásból oldalra néztünk, és eltűnt a horizont és őrületes tempóban kavarogni kezdett a por… Ismét a Marson voltunk!

Elérve a cél terepet, mintákat gyűjtöttünk, na meg volt, hogy térképet üldöztünk, mert elvitte jó messzire a szél…
Visszaindultunk a Bázisunkra a szélben, porban…Egyszer csak egy  másodpercnyi csöndet éreztem, majd a kanyar után, pont szemből ért egy lökés… Mint amikor kristálycukrot öntünk ki az asztalra, a szkafanderem sisakján pattogtak a porszemcsék, halk ciripelő hanggal- pont szembeszél fújt. Sokáig csak a szél zúgását és a porszemek ciripelését hallottam… Majd előtűnt a Bázis a dombok mögül, bevallom megnyugtató érzés volt, mert az időjárás egyre mostohább volt. Megérkeztünk, és a parancsnokunk elénk sietett hogy nyissa a zsilipet, mert a szél erőssége miatt speciális technikát kellet alkalmazni, hogy ne szakadjon le az ajtó. Majd beértünk, és a parancsnok segített levenni a sisakjainkat. Pár perccel később megkönnyebbülten vettem egy „mars- zuhanyt”, és a Bázis biztonságot nyújtó falai közül hallgattam még sokáig a szél zúgását - Mars csokit majszolgatva.

Korábbi blogbejegyzések >>>>>

A NOL interaktív infografikája a Marsról és a magyar expedícióról itt >>>

Linkek:
Mars Society
Expedíciónk honlapja
A legénység életrajzai